A szakmai dolgok mellett az anyaságról és az idő múlásáról is beszélgetett a Junior Prima díjas színésznővel, Trokán Annával a Deszkavízió. Lapszemle.

„A Hangjegy Színházzal próbálok, A szeretőből egy is sok című darabot. (…) Őrjöngő vígjáték lesz, ami nekem most nagyon jólesik” – mesélte a lapnak Trokán Anna.

A kérdésre, nem hiányzik-e a fix színházi pont az életében, jól funkcionál-e szabadúszóként, elárulta: „Igen, de most már hiányzik a csapat. Néha kezd elegem lenni az állandó „hogyan, milesz tovább”érzésből. Szerintem egyedülálló az, ami Magyarországon van, hogy ilyen sok és jó színház van.”

A beszélgetésben szó esett arról is, mennyit változtatott rajta az anyaság: „Rengeteget. Tudom, hogy nem feltétlenül illik erről beszélni, de annyira nehéz az egész. A logisztika, a soha el nem múló aggódás néha iszonyúan kimerítő. Nincs pihenés, nem tudsz kikapcsolni. Legalábbis nekem nagyon nehéz. (…)  És nyilván van egy csomó traumám, amit cipelek magammal, és bár korábban jártam pszichológushoz, tudom, hogy van még mit feldolgoznom. A meló, amit magammal még nem végeztem el, azzal még adós vagyok, mert sok tekintetben kihat.”

Trokán Anna arról is nyilatkozott, mit jelent számára a futás, az, hogy most már edzővel dolgozik azért, hogy ultra terepfutó legyen: „Ez egyfajta szuperhős érzés. A szakmámmal ellentétben ez kiszámítható. De kőkemény! Szeretem azt az érzést, hogy valamit megcsináltam, amit én sem gondoltam magamról, és amit nem tudna mindenki megcsinálni.”