Trokán Nóra: „Egyszerűen csak szeretem az emberi arcot, a személyiséget megmutatni”
2022. március 13., vasárnap 09:52
Albumba rendezte színésztársairól készült fotóit: képei intim, zárt térbe kalauzolnak, megmutatva a színpadra lépés előtti pillanatokat. Trokán Nóra színésznőt kérdezte a Magyar Narancs.
A teljes interjú ITT olvasható.
„Már gyerekkoromtól fogva ott volt mindig a kezem közelében a fényképezőgép. Gimnazistaként vettem meg az első komolyabb gépet, egy analógot, amivel az osztálytársaimat fotóztam. Hobbi volt mindez, ám aztán 2010-ben megvettem az első profi, digitális gépem, akkor még csak azért, hogy ne legyen gond a képek állandó előhívása. Végigfotóztam egy utazást Egyiptomban, és feltöltöttem a fotókat Facebookra, ami akkor még nagyon új dolog volt. És váratlanul nagyon jó visszajelzéseket kaptam. Emlékszem a pillanatra: a szálloda számítógépes termében ültem, és elgondolkodtam, lehet, hogy komolyabban kellene a fotózással foglalkoznom. Hazajöttem, és elkezdtem nyaggatni a kolléganőimet, hogy ilyen-olyan projekteket, sorozatokat csinálnék velük. Aztán később már sokszor ők kérték, hogy csináljak róluk egy-egy képet, mert kellene ebbe vagy abba az újságba. Szépen lassan bekúszott az életembe a fotózás, de sose akartam magam fotósként eladni” – fejtette ki Trokán Nóra.
Saját bevallása szerint zavarban van, amikor a fotózásról kell beszélni: „Ösztönösen dolgozom, semmiféle konkrét elképzelés nincs a fejemben. Egyszerűen csak szeretem az emberi arcot, a személyiséget megmutatni. Sokszor teljesen mások az emberek a lencsén keresztül, megváltozik az arcuk. Lehet, hogy valakiről előzetesen azt gondolnánk, mennyire fotogén, aztán kiderül, hogy nehéz róla jó képet csinálni, mert úgymond szétesik az arca. De működik az ellenkezője is. Mikor fölemelem a gépet, és azt kell, hogy mondjam, hogy hoppá, a lencse valamit elővarázsol.”
Trokán Nóra arról is beszélt, az utóbbi pár évben tudatos döntése volt, hogy kevesebb színházi munkát vállal: „Többet szeretnék filmezni ugyanis. Ha az ember full time színházban játszik, akkor vagy nem fér bele a film az idejébe, vagy ha mégis sikerül összeegyeztetni, hosszútávon kizsigereli magát. Azt éreztem, hogy a pályám első tíz-tizenkét évében a színház került előtérbe, csodálatos és nagyon intenzív időszak volt, sok olyan szerepet játszottam, amit csak kívánni lehet. De egy idő után tudatosult bennem, hogy más dolgok is érdekelnek. (…) Aztán nyáron leszerződtem egy dán székhelyű, nemzetközi színészügynökséggel, így elkezdtem hivatalosabban is ebbe az irányba mozogni.”