Különleges fotóalbuma jelent meg a színészet mellett fényképezéssel is foglalkozó Trokán Nórának: több mint száznegyven kollégáján örökítette meg azt a magányos és félelmetes pillanatot, amit közvetlenül a színpadra lépés előtt él át minden színész. A HVG exkluzív válogatást közölt az album fotóiból, Trokán Nóra szavaival. Kovács Bálint cikkét idézzük.

A fotók tárgyán kívül arról is faggatta a szerző, miért olyan magányos ez a színpadra lépés előtti pillanat, és milyen meglepő tapasztalatai voltak a fotózások közben.

„Sokan kérdezték, miért épp ezt a fotót választottam a címlapra, mert azt hitték, valami mögöttes oka van. De nincs szó ilyesmiről, csak arról, hogy mindenképp portrét szerettem volna a borítóra, egy olyan pillanatot, amelyben összesűrűsödik mindaz, amiről a könyv szólni akar. És azt éreztem, ebben a tekintetben, ebben a nézésben, egyszerre befelé és a színpad felé, az ismeretlenbe, ott van a félelem és az izgatottság, összesűrűsödik benne a könyv mondanivalója. Azt a pillanatot szerettem volna megállítani az albummal, amelyből kiderül, mennyire egyedül van a színész a színpadra lépés előtti pillanatban, mennyire magányos, akárhány kolléga, öltöztető vagy ügyelő is van mellette. Mindegy: a színpadra lépés előtt van egy perc vagy félóra – kinek mennyi – érzékeny, ismeretlen és soha meg nem ismétlődő időszak” – nyilatkozta Trokán Nóra a fenti fotó kapcsán.

„Ez a várakozás teljesen kiszolgáltatott, kiszámíthatatlan, de közben izgalmas is. Ezt nem lehet megszokni, ráadásul az idősebb kollégák szerint évről évre egyre súlyosabb lesz ez a jeges rémület. Az ember ilyenkor soha nem tudja, mi fog történni a következő percben; nincs rá garancia, hogy eszedbe fog jutni a szöveg, hogy nem esik a fejedre a lámpa, hogy nem fognak gyűlölni a nézők, hogy jól fognak-e reagálni a poénokra, el tudod-e játszani a legnehezebb lelkiállapotokat. Mint a magasugrásnál: kilépsz a dobbantó szélére, kézre állsz, ugrasz, és minden ugrásnál ott a lehetőség, hogy a hátadra vagy a hasadra érkezel. De persze ez egy jófajta bizonytalanság, nem gyomorszorító rettegés. Viszont mindenképp magányos vagy ilyenkor, mert egyedül te felelsz azért, hogy mit fogsz csinálni” – mondta a színésznő.

„Érdekes volt megfigyelni, hogy amint megjelenik egy fényképezőgép, mindenkinek azonnal megváltozik a viselkedése – ez mindenkire igaz, nem csak a színészekre: befeszülnek, vagy épp a legjobb arcukat akarják mutatni. Sokszor éreztem, hogy felvesznek egy ideális pózt, és szeretnék, hogy azt fényképezzem le. Nüansznyi különbségekről van szó; lefotóztam azt a pillanatot is, de tudtam, hogy én nem arra vagyok kíváncsi, hanem a következőre” – magyarázta Trokán Nóra.