Színházban játszik, filmben szerepel, fotóz – éli a sikeres emberek nyüzsgő életét –, majd kilép a reflektorfényből, hogy lovakat tanítson, és ő is tanuljon tőlük valamit. Trokán Nórát kérdezte a Hamu és Gyémánt című lapban Veiszer Alinda.
Trokán Nóra arról írta a diplomamunkáját, hogy mi a jobb egy színésznek: társulatban létezni vagy függetlenként kalandozni. Ennek kapcsán elárulta: “Abban az írásban a görög és a magyar színházi rendszeren keresztül közelítettem meg ezt a kérdést. Amiben egyetértek az akkori önmagammal, az, hogy szerintem színészként iszonyatosan fárasztó egy olyan rendszerben dolgozni, ahol két hónapon keresztül minden este ugyanazt a szerepet kell eljátszani, ezzel szemben sokkal jobb a társulati lét, ahol az ember egy repertoárt játszik, estéről estére mást. Amit viszont ma már máshogy gondolok, hogy a szabadúszásnál jobb volna a társulathoz tartozás. Akkor azt gondoltam, hogy színházhoz kell kerülnie egy színésznek, minél többet játszani, minél többféle műfajban dolgozni – és ez szerencsére megadatott nekem, nagyon jó környezetben, Kecskeméten. Ha visszagondolok erre a tíz évre, hihetetlenül színes és nagyon intenzív volt. Előfordult, hogy hat bemutatóm volt egy évben egymást követően, de egy idő után elkezdtem azt érezni, hogy egyszerűen nem lehet ennyit csinálni, nem tudom honnan elővarázsolni a kreativitást, a szenvedélyt és az akarást.”
Azt is hozzátette: “Én azt mondtam akkor magamnak: nem akarok harmincévesen úgy bemenni a színházba, hogy „jaj, nem igaz, megint előadás van, semmi kedvem hozzá”. Azóta is szégyellem magam azért, ahogy a Meseautó próbáin viselkedtem. (…) Nehéz volt, meg is ittam egy felest, mielőtt felmentem Cseke Péter igazgatóhoz, hogy elmondjam neki a döntésemet. Szabadnak lenni jó, de a döntések meghozatalának van terhe. Fennállhat a veszélye, hogy jobban kizsigereled magadat, mint ahogy társulati tagként kizsigereltek téged, mert félsz, hogy van-e holnap. És annak is, hogy ellustulsz. Hosszú idő volt, amíg az egyensúly beállt. Először is meg kellett tanulnom nemet mondani, amit társulati tagként soha nem is tehettem volna meg.”
Trokán Nóra arról is mesélt, hogy az egyik legkomolyabb és legnépszerűbb művészszínház új produkciójára mondott nemet azért, hogy kipróbálja magát egy westernre hajazó amerikai filmben: “Ebből megtanultam, hogy ha nemet mondok valamire, akkor csak őszintén. Nem köntörfalaztam, nem kamuztam, hogy „jaj, nem érek rá” és hasonlók, elmondtam, hogy mi van.”
Jó pár éve kiírta a Facebookra, hogy látta A vadászat című dán filmet, és onnantól dán színésznő szeretne lenni, szeretn erős üzeneteket tartalmazó filmekben forgatni: “A benne szereplő Mads Mikkelsennel is a legnagyobb álmom együtt dolgozni. Egyébként az Esküvő után című dán film casting direktora az ügynököm volt, a főszereplője pedig Mikkelsen, aki szerintem csodálatos színész, elképesztő karizma. És hogy a kérdésedre is válaszoljak: nekem nagyon nagy vágyam, hogy játszhassak olyan összetett karaktereket, amilyenek például a dogmafilmekben szerepelnek. Engem ezek a témák nagyon foglalkoztatnak, de épp a történetek bonyolultsága miatt szakmailag is rendkívül érdekesek a karakterek, igen széles skálát kell bejárniuk. Szerintem erre Magyarországon nem sok lehetősége nyílik egy színésznek.”
Az interjú folytatása és a fotósorozat megtalálható a Hamu és Gyémánt magazin nyári lapszámában, ami elérhető a kiemelt újságárusoknál, illetve megrendelhető és előfizethető közvetlenül a kiadótól és digitális változatban is beszerezhető.