75 éves Jászai Mari-díjas színész 20 évet letagadhatna, bár a Covid őt is próbára tette. Ma már jól van, és örömmel mesélt az ART7-nek és a Bestnek a családjáról, az életéről.

„Nem szeretném nagyon transzcendens vizekre terelni ezt a dolgot, de materialista alapon aligha lehet megmagyarázni, mitől van ez a járvány. A most élők közül senki nem élt meg hasonlót. A világjárvány gyakorlatilag egyenlő a világháborúval” – nyilatkozta Trokán Péter az ART7-nek.

„Nem hiszem, hogy ez a járvány a véletlen műve. Hívő ember vagyok: hiszem, hogy a teremtés hatalma a mai napig megérint bennünket. A világ kezd megbolondulni, és a teremtő (hívjuk Istennek) figyelmeztet bennünket, hogy tanuljunk meg újra szeretni, és hogy ne bolonduljunk meg, mert a természet ellen úgysincs esélyünk, ezért inkább hallgatni kell a szavára. Gondoljunk csak bele a spanyolnáthába, ami az első világháború után pusztított. Talán nem véletlen az időzítés sem, hogy rögtön a háborút követően jött. Mi értelme volt annak, hogy meghalt húszmillió ember a harcban? Akkor azt mondta a természet: Ti ölitek egymást? Én is tudok ilyet. A természet most bennünket is tanít. Amikor kirobbant a járvány – én épp utaztam –, senki nem gondolta még, hogy ez hová vezet” – tette hozzá.

Nemrég azt nyilatkozta, nem szeretne többet hülyeségekkel foglalkozni. Ennek kapcsán az ART7-nek kifejtette: „Sok minden van, amit az ember fiatalon szívesen kipróbál, de még nem tudja, hogy felesleges. Ezzel nincsen semmi baj, de ma már nem vagyok hajlandó olyan dolgokkal foglalkozni, hogy jó-e az oltás, vagy nem. Sem a világ, sem pedig az orvosok ellen nem akarok semmit bebizonyítani. Nem foglalkozom a politikával, mert az embert felhasználják valamire, amire nekem már nincs időm. Engem már ne nézzenek hülyének, ne vezessenek az orromnál fogva. Éppen elég, hogy tudom, a politikusok irányítanak mindent; de a művészetnek fölé kell emelkednie. Nem szabad alá menni. Ma sok művész azt gondolja, hogy a tehetség ismérve, ha támogatja őket a politika. Olyan meghatározó a politika, hogy családok esnek egymásnak, nem úgy, mint Svájcban, ahol az emberek azt sem tudják, kik szerepelnek éppen a plakátokon. Nálunk annyira komolyan veszik, mint a mindennapi szerelmet.”

A kérdésre, büszkék voltak-e a szülei arra, hogy színész lett, Trokán Péter a Bestnek elárulta: „Igen, bár anyám rettenetesen féltett, apám egy percig sem. Kezdő színészként Kecskemétre kerültem, egy pici albérletben laktam, ágy, asztal, szék volt csupán benne, de nem érdekelt, csak az, hogy játszhassak a színházban. Szóval ott láttak először színpadon, akkor már voltak jelentősebb szerepeim.”

Az ágya mellett volt egy fotó, nem egy lányé, hanem a színészóriásé, Gábor Miklósé: „A lányok képét minek tettem volna ki? Ők ott nyüzsögtek körülöttem. A színészikon hamletbeli portréja is csak addig volt az asztalomon, amíg nem találkoztam vele személyesen.”

Kecskeméten kezdte a pályáját, utána számtalan színházban megfordult. A Nemzetiből nem magától ment el, hanem amikor Jordán Tamás igazgatót Alföldi Róbert váltotta, Alföldi nem akart vele dolgozni. Arról szólva, 62 évesen volt-e ereje az újrakezdésekhez, úgy nyilatkozott: „Én nem tekintem a színházakból való eljövetelemet újrakezdésnek. A mesterem, Ruszt József rendező mondta: ,,Fiam, 8-9 év után el kell menni a színházból.” Kecskeméten fiatal színészként kérdeztem tőle: ,,Miért, amikor nagyon jó itt dolgozni, jó a társulat” – semmi okom nem volt a váltásra. Erre azt mondta: ,,Amikor az egyik színész lábszagát meg tudod különböztetni a másikétól, akkor el kell menni.” Igaza volt. Visszatérve Alföldire, az, hogy akkoriban velem együtt 20 kollégámat kirúgott, szerintem igen drasztikus lépés volt. Amit Jordán 5 év alatt felépített a Nemzetiben, társulatot, repertoárt, azt miért kellett Alföldinek baltával szétcsapkodnia…?! „

Arról szólva, hogy jelenleg a székesfehérvári Vörösmarty Színház társulatának tagja, úgy fogalmazott az ART7-nek: „Szombathelyen tizenkét évet voltam, az utolsó kettő már nem volt az igazi…  Ekkor hívott Szikora, aki a fehérvári Koronázási Szertartásban rendezett engem, már ott kiderült, hogy remekül tudunk együtt dolgozni. Nagyon kedvelem a mániákusságát, ahogy ezerrel dolgozik, és ahogy összetartja a csapatot. Aztán jött a Trianon-előadás, ahol még csak vendégként játszottam, de ott ért az első olyan meghatározó mozzanat, amitől úgy éreztem, hazajöttem. (…) Apponyi grófot játszottam, de a próbafolyamat alatt elég későn kerültem sorra, mivel ez egy zárt jelenet és rendkívül próbaigényes – egyébként egy elég hosszú monológról van szó. Szikora, a rendező mondogatta, hogy csak szépen tanulgassam, majd sor kerül rám is. Végül csak az első összpróbán jött el, hogy színpadra álltam, Szikora azt mondta, mondjak el belőle annyit, amennyit tudok, én is gondoltam magamban, hogy lesz, ami lesz. Végül meglepett, hogy nem csupán a szöveg, de a szerep is teljes egészében összeállt: megérintett a történelem, ilyen még soha nem fordult elő velem eddigi pályámon. Miután vége lett a próbának, a kollégák odajöttek hozzám, és elmondták, hogy ez egyszerűen baromi jó volt. Premier előtt ritka az ilyen jellegű megnyilvánulás, és ettől a hatalmas elismeréstől, amit a kollégáktól spontán kaptam, magabiztossá váltam a szerepemben. Ötvenéves pályám alatt még nem tapasztaltam ehhez hasonlót, hogy egy próbafolyamaton, ahol a szerepemmel megérintem a kollégákat, ilyen elismerő szavakat kapja.”

A BEST-nek azt is elárulta, soha nem vágyott arra, hogy színházigazgató legyen: „Isten ments! Nem akarnám, hogy kiderüljön rólam, ami néhány kollégámról, hogy a hatalom megrészegítette. Pedig sokan biztattak, hogy pályázzak, de hülye fejjel mindig belegondolkodtam, hogy ha leépítés lenne, mindegy, milyen okból, mi lesz az érintett kollégákkal, a családjukkal. Én az ötvenes években átéltem, hogy apám két üzletét elvették, és egyik napról a másikra nincstelenné váltunk. Amikor apám megkérdezte, miért teszik ezt vele, azt válaszolták, azért, mert most ilyen a politika, és örüljön, hogy nem telepítik ki Hortobágyra. Akkor láttam életemben először és utoljára sírni. Az én generációm életét is átszőtte a politika, de a 70. születésnapom után azt mondtam, ettől kezdve nem vagyok hajlandó hülyeségekkel foglalkozni. Nekem mindig is első volt a család, a barátaim, a munkám, a munkahelyem, a nézők. Az egészségem most kezd az első helyre kerülni. No és a sport, a horgászat, a hobbik…”

Arról szólva, hogy van a családja, az unokája, kifejtette: „(…) Károly 4 és fél éves, csodálatos, okos, szép kisfiú, nagyon szeret engem, és én nagyon szeretem őt. (…) Annyi örömöm volt és van a lányaimban és az unokámban, hogy azt elmondani nem tudom. Na ezért érdemes élni, megöregedni.”

A BEST Trokán Pétert egy podcast keretében kérdezte, ami elérhető az iTunes-on, Spotify-on és a Google Podcastson is.

Az ART7 interjúját ITT érhetik el.