Trokán Péter évtizedek óta a szakma és a közönség által egyaránt nagyra tartott művész. A kérdésre, mit érez most a színházi szakmával és a Színművészetivel kapcsolatos háborús helyzet idején, azt válaszolta: „szégyellem magam”. 

Az INDEX interjújból:

„Mérhetetlenül szégyellem magam a pályatársaim miatt. Nem szeretném megsérteni a hallássérülteket, de van a magyar nyelvben egy érzékletes kép arra, ami most folyik: süketek párbeszéde. Felelős művészekről van szó, akik − kénytelen vagyok kimondani ezt a szót, hogy oldal – mindkét oldalon megtalálhatóak.

„A két szakmai szervezetnek (Színházi Társaság, Teátrumi Társaság) rengeteg dolga lenne azzal, hogy úgy működhessenek a színészek, a színházak, ahogy mindenkinek jó. Ehelyett mindkét szervezet azzal foglalkozik, hogy a másik mitől gazember, csaló és alkalmatlan. Szánalmas” – fejtette ki Trokán Péter.

A tüntető diákokról szólva úgy fogalmazott: „Azoknak a diákoknak, akik tüntetni mennek, valamiben biztosan igazuk van, de nem biztos, hogy náluk van az abszolút igazság. A tüntetés egy jelzés arról, amikor sokan érzik, úgy, hogy nem kapják meg azt, amit igazságosnak, jogosnak tartanak. A Kossuth-díjas Ragályi Elemért is megkérdezték ezzel kapcsolatban, és ő ugyanazt válaszolta, mint amit egy Parlament előtt beszédet mondó főiskolás kislány: sok mindent rendbe kellene tenni a Színművészetin. Civilizált társadalomban ezek után leülnek egymással beszélni, aztán megalkusznak.”

„Megkérdeztem a lányaimat, akik mindketten oda jártak (Trokán Nóra Marton-Hegedűs D.-Forgács osztályba, Trokán Anna az utolsó Kerényi-osztályba), hogy az osztályvezető tanáraik foglalkoztak-e az egyetemen tanítás közben politikával, oldalakkal, ideológiákkal. A lányaim egyértelműen azt válaszolták, hogy nem” – tette hozzá.

Mi lehet a megoldás a kialakult helyzetben? Erről szólva úgy vélekedett: „A megoldásról egy szót tudok mondani: tisztelet. Egy szakmában vagyunk, egy művészeti ágat művelünk, tiszteljük hát egymást. Nemrég olvastam egy interjút, amelyben Máté Gábornak feltették a kérdést, mint gondol Nemcsák Károly szerepéről a felügyelő bizottságban. Mondhatott volna bármit, kiabálhatott volna kígyót és békát, de nem ezt tette. Azt válaszolta, hogy ő Nemcsák Károlyt tisztességes embernek ismeri. Ez nekem nagyon jólesett. Van egy mániám. Talán inkább meggyőződésem. Emlékszünk az Aczél korszak három t-jére: tűrjük, tiltjuk, támogatjuk. Nekem is van három t-s ideám a pályáról, amiben talán az is benne van, hogyan kéne ezt a szégyenletes helyzetet megoldani. Az én három t-m a következő szavakhoz kapcsolódik: