A következő évadban már a Vörösmarty Színház közönsége előtt lép színpadra Trokán Péter. A színművész a csalad.hu-nak adott interjújában beszél otthonáról, Paloznakról, Székesfehérvárról, és arról, mit tanult meg a karantén alatt.
A teljes interjú ITT érhető el.
“Ez egy komoly váltás az életemben, annál is inkább, mert az elmúlt tizenhét évben folyamatosan Jordán Tamás volt az igazgatóm. Azért ez egy igen jelentős időszak, és egy nagyon komoly munkakapcsolat volt, és részemről egy erős elköteleződés Tamás elképzelései és a színháza mellett. A tizenkét évből tíz csodálatosan telt, de a vége felé számomra egy kicsit elfáradt a dolog. Az utóbbi két évben Tamás is kevesebb időt töltött lent, hiányzott a jelenléte, egyfajta ürességet éreztem. A pályám során mindig akkor szerződtem el egy színháztól, amikor úgy éreztem, hogy a munkahelyemre megyek be. Az utolsó két évben Szombathelyen is azt éreztem, hogy oda én dolgozni járok, hogy a színészet számomra munka, és akkor azt mondtam, bármennyire is szeretem a várost, onnan el kell köszönni” – fogalmazott az interjúban a színész, aki a mostani évadban még vendégművészként vett részt a fehérvári teátrum Trianon című előadásában.
“A Trianon egy nagyon érdekes előadás, a műfaját tekintve dokumentumdráma. Március 7-én mutattuk be, de sajnos nem tudtuk „kijátszani” a vírushelyzet miatt. Az előadásban Apponyi Albert grófot játszom, akinek a híres védőbeszéde, egy tízperces monológ, az előadás utolsó harmadában hangzik el. Borzasztóan örültem ennek a munkának, mert egy izgalmas szerepet kaptam. Habár a monológgal megszenvedtem rendesen, igazi próbatétel volt az agyamnak, illetve a memóriámnak, de úgy érzem, hogy jól sikerült. A következő feladat a jövő évad első bemutatójában vár rám. Szeptember végén mutatjuk be Az ember tragédiája 2. című darabot” – mondta Trokán Péter.
A színművész áprilisban tette át székhelyét a Balaton környékére, Paloznakra, ahol boldogult emlékű Kránitz Lajos unszolására vett egy kis házat, ami aztán 8 év alatt sikerült is felújítania, átalakítania: “Rettenetesen élvezem, hogy most mindenre van időm! Azt is, hogy sokszor reggel felkelek és eltervezem, hogy mit fogok/szeretnék csinálni aznap, aztán lehet, hogy teljesen másba fogok helyette. Most mindent akkor csinálok, amikor kedvet érzek hozzá, és ez borzasztó felszabadító tud lenni. Ebből a szempontból is nagyon tanulságos volt ez a karanténos időszak, mert sehova nem kellett rohannom, a kötelezettségek a hátam mögött voltak már, és tudtam, hogy innentől kezdve a nyár végéig már nincs határidős feladatom. Végre volt időm arra, hogy leüljek és nyugodtan eltöprengjek azon, hogy miként is kellene eltöltenem a még hátralévő tizenvalahány évet, ha a Jóisten is engedi.”
A felvetésre, miszerint szakmailag egy új és izgalmas időszak előtt áll, azt felelte: “Egyelőre abszolút beigazolódni látszik az, amit a kínai horoszkóp jövendölt nekem, vagyis a Kutyáknak erre az évre. Azt írták, hogy az év eleje különösen nehéz lesz, és hogy rettenetesen kemény próbatétel vár rám – a jövőm érdekében. Azt is írták, hogy ha túlélem az embert próbáló hónapokat, akkor utána meglesz az eredménye, mert nem feleslegesen gyötrődtem hosszú hetekig – és ez pontosan így történt. Majd’ beledöglöttem abba a két hónapba, mire megszületett bennem az elhatározás, hogy elszerződöm Szombathelyről. Nem tudtam, hogy alakul a pályám, a sorsom. Nyomasztott a bizonytalanság, és az, hogy nem volt kész tervem arra, hova menjek, mit csináljak. (…) Jött a vírushelyzet, ami megtanított arra, hogy nem feltétlenül kell mindig mindent megtervezni.”