“Tudunk küzdeni egymásért” – Borbély Alexandra és Pálmai Anna válaszolt

Két nő egymás iránti szeretete, támogatása, de legfőképpen emberi mivolta mutatkozik meg a Marie Claire interjújában. Lapszemle.

Forrás: Marie Claire 2024.03.12 – 26,27,28,29,30,31,32,33,34. oldal

Az első találkozásukra a Merlin Színházban került sor, amikor Szandra odament Annához és elmondta, hogy mennyire szépnek látja. Anna is ugyanezt gondolta leendő barátnőjéről: “Nekem szerelem volt első látásra! Megcsapott az érzés, hogy ez az ember fontos lesz az életemben. Megkerülhetetlen jelenség volt már akkor is, amikor odakerült szakmai gyakorlatra a Katona József Színházba. Tulajdonképpen karmagyorsítás volt vele találkozni. Mind a kettőnknek voltak zűrös szerelmi ügyei, és nagyon vágytam a bizalmára, amiben ezeket ki lehet beszélni. “

A kérdésre, volt-e olyan közös élményük az elején, amelyből tudták, hogy ez életre szóló barátság lesz, Szandra árulta el: “Amikor Jordán Adél és Rezes Judit terhes lett, minket hívtak beugrani. Anna kapta meg Adél, én pedig Anna szerepét A szerelem diadalában, amelyet Ascher Tamás rendezett. Ráadásul az első előadásunk nem az évad elején volt, szeptemberben, hanem augusztusban Szentendrén. Alig ismertük egymást, de együtt mentünk HÉV-vel. (…) Nekem az, hogy a Katonában nyáron az ő saját szerepét vele egy színpadon, Ascher Tamás rendezésében játszom, felfoghatatlan volt. Emlékszem, járkáltunk a takarásban, és arra gondoltam, én most meg fogok halni, annyira nehéz feladat. És ő ott volt. Ez nagyon mély kötelék.”

Anna azt is hozzátette: “Szandra bizonyos helyzetekben érettebb és bölcsebb, mint én. Sokszor ő az, akinek jobban működik az iránytűje, mint az enyém. Ezzel együtt tudja, hogy nem viselem jól, ha nem vagyok szabadon hagyva, szóval mértékkel nyomaszt, ha különbözik is a véleményünk valamiben. Jól hatunk egymásra, azt hiszem.”

“Anna a legviccesebb ember az életemben. Nem lehet rá sokáig haragudni, mert úgyis benyom valami hülyeséget. Szerintem neki régóta és gyorsan kéne csinálnia egy standupot, mert zsigeri benne mások megnevettetése” – egészíti ki Szandra.

Azt is elmesélte, milyen volt Bodnár Erikával, Pelsőczy Rékával és Annával egy öltözőben: “Imádtuk ezt az összetételt. Erika jött a régi sztorijaival, mi meg az összes szerelmi ügyünket elmondtuk nekik, hogy tanácsot adjanak, hiszen ők tapasztaltabbak voltak. Mindig alig vártuk, hogy beérjünk és ráöntsük a drámáinkat az öltözőre. Egyszer Anna zuhanyzás után kijött, és Dolák-Saly Róbert stílusában azt mondta: “Na kérem szépen, jó is, hogy itt vannak…”, és elkezdte. Bepisiltünk. Ezt mindig vártuk. De volt olyan, hogy elmentünk ketten Mallorcára, és ő az első naptól azon küzdött, hogy szerezzen valahonnan egy supot. Nem a központban voltunk, nem lehetett bérelni. Véletlenül egy német nyugdíjasok lakta szállodába sikerült foglalnunk. Egyszer csak a negyedik napon, ahogy kómásan felülök a napágyról, azt látom, hogy a távolban Anna supozik. Elkérte egy ötvenes francia pártól. Elképesztő, hogy miket tud. Amit én nem merek, vagy nem tartok helyénvalónak a hülye korlátolt agyammal, azt ő mind megteszi. És ezt csodálom.”

Arról szólva, volt-e, hogy összevesztek, Szandra elmondta: “Én csendben vagyok, amikor haragszom. Nem jelentkezem, nem írok. Vagy eltűnök három napra, és utána írok egy olyat, hogy “itt a vége”.”

“Többször előfordult, hogy Ervin engem kért meg, mondjam meg Szandrának, hogy legyen kedves felvenni a telefont vagy visszahívni őt, de én csak azt tudtam neki mondani, hogy most nem tudok ebben segíteni, mert nekem se veszi fel” – mesélte Pálmai Anna.

Arról is őszintén vallottak, hogy egy ilyen hatalmas változás, mint Szandra gyermekeinek születése nem teszi-e próbára a barátságukat:
“Amikor megszülettek az ikrek, elkezdett ez a fogaskerék csikorogva, ropogva, recsegve fordulni egyet, éreztem, hogy minden változik, és én ezt nagyon megszenvedtem. (…) De ennek is lett feloldása, aztán azóta volt még egy krízisünk, és most közelebb érzem magamhoz, mint valaha. Hullámzik, változik minden, de tudunk küzdeni egymásért. Arról nem is beszélve, hogy most már végre ő is újra tud inni!”

Az interjú teljes terjedelmében a Marie Claire-ben olvasható.
Csak egy baj van vele, az, hogy rövid.
Szívből ajánljuk elolvasásra.
Szerző: Lami Juli