Udvaros Dorottyát pályájáról, az általa a Gózon Gyula Kamaraszínházban rendezett darabról és arról is kérdezte az ART7, hogy az SZFE kapcsán miért írt nyílt levelet írt Székely Gábor, Zsámbéki, Ascher mellett.
A teljes interjú ITT olvasható.
Udvaros Dorottya az év elején rendezte meg a Függöny fel című előadást a Gózon Gyula Színházban. A kérdésre, megjelent-e rendező édesapja, Udvaros Béla a szellemisége, az, hogy ő hogyan csinálná, a színésznő elmondta: „Soha nem jutott eszembe, hogy rendezzek. Attól, hogy van színházi tapasztalatod, az még nem biztosíték arra, hogy rendezni is tudsz, össze tudsz fogni egy produkciót. Lehet, hogy apukám intézte így „föntről”, lássam, hogy ez nagyon nem könnyű.”
A 2019-es évad még igen sűrű volt neki a Nemzetiben, most kevesebb darabban játszik. Arról szólva, ezért is fontos-e, hogy legyenek más helyek, más lehetőségek, mint pl.a közelmúltban bemutatott Kartonpapa előadás, azt nyilatkozta: „Én akkor is szívesen játszottam máshol is, amikor több szerepem volt. Bár lételemem, hogy odatartozzak egy társulathoz, fontos az évekig tartó közös munka, az összecsiszolódás, de az is kell, hogy olykor kilépjen belőle az ember, találkozzon, próbáljon, játsszon más kollégákkal is. Pláne egy olyan előadásban, mint a Nézőművészeti Kft Kartonpapa produkciója.”
Közel húsz éve játszik a Nemzetiben. Ennek kapcsán kifejtette: „Három igazgatóm volt, Jordán, Alföldi, Vidnyánszky, három nagyon különböző művészalkat, akik másfajta színházeszmény mentén dolgoznak, nagyon különbözik a munkamódszerük is. Nem én mentem el, elém jöttek a változások.”
Tavaly decemberben az SZFE kapcsán nyílt levelet írt Székely Gábor, Zsámbéki, Ascher mellett, amiről úgy fogalmazott: „Fantasztikus emberek, generációk pályáját határozták meg ők, az enyémet is. Úgy éreztem, meg kell szólalnom. A politikától függetlenül: emberileg, szakmailag.”
A pandémiáról is szót ejtett, arról, hogy élte meg a bezártság időszakát: „Elgondolkodtató: az emberiség életében történik valami, amikor minden fontosabb, mint hogy mi történik egy színházban. A túlélés a tét, és közben azt hallod a barátaidtól, ismerőseidtől, hogy mennyire hiányzik nekik a színház. Mégiscsak fontos, amit mi csinálunk. Gyógyír tud lenni egy jó előadás. Az elmúlt időszakban sokat gondolkoztam ezen, hogy igenis a színháznak gyógyító hatása tud lenni, s nagy szükség van rá.”