A megunhatatlan, szerteágazóan tehetséges Udvaros Dorottyát Árvai Magdolna kérdezte.
A kérdésre, bírja az otthonlétet, Udvaros Dorottya elmondta: “Nehezen. Az előadásra való készülődés osztotta be a napjaimat, próbák, szövegtanulás, énekórák, koncertek, most pedig nézem a teleírt naptárt, és mindent áthúztam pirossal.
Tanácsolták, pihenjem ki magam, de arra nekem három nap elég. Utálok a számítógép előtt ülni, a személyes találkozókat szeretem.
Olvasok, de egész nap persze ez se megy. Se fekve, se ülve nem bírom sokáig egy helyben, hát különleges recepteket keresek, és naponta főzök”.
Arról, fél-e a vírustól, úgy nyilatkozott: “Soha semmilyen betegségtől nem féltem, belőlem hiányzik valami túlélési ösztön, ami a félelmet generálja. Influenzás se voltam soha, pedig a színházban naponta körbenyaljuk egymást. Erős az immunrendszerem.”
“Ez rendkívüli helyzet, mert egyébként nem vezetek háztartást, most pedig minden nap főzök. Máté is itthon van, mert kaszkadőrként ő sem dolgozik, a barátnőjét is home office-ba küldték, és most hálásak a mindennapi friss vacsoráért. De a konyhai kreativitás nekem sajnos kevés. Elvonási tüneteim vannak, hiányzik a színház, fölöslegesnek érzem magam. (…)
Mikor próbálunk, megszűnik tér, idő, elfelejtem, milyen évszak van, mert benne élek a próbafolyamatban. A szövegemmel kelek, fekszem, este előadás, és most mindez hirtelen nincs.
Mi dolgom van? Fáj, hogy a héten öt előadás marad el, és mind olyan, amit szeretek. (…) Van, amit nagyon szeretsz, van, amire egész nap készülsz, van, ami a kemény próbamunka utáni felüdülés, akad, ami a rendező víziója miatt lett kedvenc, a másikat a közönség imádja, szóval mind másért szép, jó, szerethető szerep” – tette hozzá a színésznő.
Arra is válaszolt, a pályája során mi formált rajta a legtöbbet: “A szerepeim. Visszanézve ezt gondolom, bár ez sem egyértelmű.
A színész nemcsak minták, hanem élmények, tapasztalások alapján játszik. Ez lehet öröm, bánat, csalódás, lélekemelő beszélgetés, siker, nem sorolom. Ezek az emlékek mind megragadnak bennem, elraktározom, szinte ösztönösen tudva, hogy ez valamikor még jól jöhet.”
Számos szerepe mellett Udvaros Dorottya nagy sikerrel játssza Orbánnét a Macskajátékban. Erről szólva úgy nyilatkozott: “A próbák alatt szinte kiköltöztem az életemből, nem tudtam, milyen nap van, a szövegemmel keltem, feküdtem, vezetés közben a pirosnál olvastam. Szeretem szerep! Örkénynek, aki Orbánnéval végigrohantatja az életét, leheletfinom csapongásai, éles váltásai vannak. Nagyon jelen kell lenni energiával, koncentrációval, fizikailag és lelkileg is.
Szokták kérdezni tőlem: nehéz a szülés? Igen! Borzalmas! Fájdalmas és kínzó! De kit érdekel, ha a végén megszületik egy gyerek! Hát így van ez a próbával, és utána az előadásokkal is.”
A kérdésre, keménynek tartja-e magát, azt felelte: “Nem. Csak elszántan csinálom, amiben hiszek. De egy unokától például teljesen elolvadnék.”