Udvaros Dorottya, a Nemzeti Színház Kossuth-díjas színművésze azt mondja: ebben a karanténhelyzetben a hétköznapok összemosódnak a hétvégékkel, nehéz megtalálni a napi rutint. A Fidelio kérdezte.

A Fidelio interjújából:

Az önkéntes karanténról szólva a művész úgy fogalmazott: “Vannak nagyon komoly mélypontjaim, ezek váratlanul, meglepetésszerűen törnek rám. Lázár Ervin Négyszögletű kerekerdője kezdődik úgy: „Én nem bánnám, ha néha-néha meglátogatna a Szomorúság. Mondjuk, havonta egyszer. Vagy inkább félévenként… De hogy mindennap eljön! Na nem, azt már mégsem!” Jelenleg így érzem magam. (…) Tudja, mi a legnehezebb ebben a helyzetben? (…) Nekem az, hogy nehéz kitűzni célokat, márpedig eddig így működtem. Most meg belenézek, és a múlt héten még játszottam, ez a hét viszont már pirossal áthúzott napokat mutat” – nyilatkozta Udvaros Dorottya.

„Úgy érzem, megszűntek a napjaim. Egy hosszú és ismeretlen időzónába kerültem. (…) Barátaim mondják, hogy legalább kicsit pihensz, de én nem tudok ennyit pihenni, köszi, elég volt, én már kipihentem magam” – tette hozzá a színésznő.

“Egyszerűen az élő kapcsolatokat szeretem, és ezek nagyon hiányoznak. (…) Tegnap igazgatói engedéllyel bemehettem a színházamba, és az öltözőmből elhoztam az előadáspéldányaimat. Úgyhogy megérkeztek a szerepeim haza. Legalább végre ismét velem vannak. Igaz, közös karanténban vagyunk” – fejtette ki Udvaros Dorottya.

Karácsony Ágnes interjúját itt olvashatja.