„Már nem vagyok tagja a Nemzeti Színháznak. Vidnyánszky Attila valóban nem hosszabbította meg a szerződésem” – nyilatkozta Udvaros Dorottya a Magyar Hangnak adott interjújában.
Udvaros 2002-ben szerződött a színházhoz, így dolgozott Schwajda György, Jordán Tamás, Alföldi Róbert és Vidnyánszky Attila igazgatói irányítása alatt is. Jelenleg négy szerepet visz a színházban. A színésznőt 2023-ban beválasztották a nemzet színészei közé, 22 év után távozik a Nemzeti társulatából.
„Huszonkét éve dolgozom a Nemzetiben, és mindvégig társulati tagként gondoltam magamra, holott valójában csak öt éve vagyok a színház munkavállalója, addig, a kollégáimhoz hasonlóan, vállalkozóként szerződtem az intézménnyel. Az elmúlt öt évben évente újítottuk meg a megállapodást, egészen mostanáig” – magyarázta Udvaros a Magyar Hangnak.
A lapnak azt mondta,
Vidnyánszky legfőbb érve az volt, hogy a Nemzeti nehéz anyagi helyzetben van, de azt is kifogásolta, hogy állítása szerint Udvaros „nem teljesítette a kötelező előadásszámát”.
A színésznő szerint erről a kötelezettségről nem nagyon esett szó eddig az intézményen belül, ráadásul a Nemzeti sajátos műsorpolitikája miatt Udvaros szerint nehéz is lenne kellő számú előadást játszani, megesik ugyanis, hogy két előadás között négy hónap telik el. „Nem a nyári szünet miatt, hanem mert a színházban folyamatosan mennek a különféle fesztiválok, vendégjátékok, koncertek és minden egyéb, ami miatt a Nemzeti saját előadásainak nincs hely – mondta. – Többször jeleztük, hogy ez nagyon rossz a színészeknek, de a panaszaink sosem hallgattattak meg.
A lapnak azt mondta, mivel nyugdíjas korú, Vidnyánszky különösebb indoklás nélkül megszüntethette a szerződését. Az igazgató döntésén nem lepődött meg, mint mondta, számított rá, hogy a korábbi kijelentéseinek következménye lesz.
„Nem vagyok érinthetetlen, nem vagyok a magyar színjátszás szent tehene, sem a Nemzeti örökös tagja. Ha egy igazgató úgy érzi, hogy nem tud velem dolgozni, lehetősége van rá, hogy elküldjön. Papíron a kirúgásom nem kifogásolható. Más kérdés, hogy érzelmi szempontból hogyan néz ki az ügy. De nem is magam miatt vagyok feldúlt, a színház helyzete kavar fel.”
A kérdésre, hogyan érintette Horváth Lajos Ottó és Szász Júlia balesete a társulatot, elárulta:
„Mindenkit megrázott, nem volt könnyű bemenni a színházba. De ami utána jött, azt sem volt egyszerű feldolgozni. Nem szeretném megítélni a kollégáim helyzetét, de az azért meglepett, hogy milyen csöndben maradt a társulat, és más nem mondta ki, hogy ilyen baleset nem fordulhat elő. Mert nem fordulhatna elő: egy színész nem eshet le a díszletről. Kilép a reflektorfényből a takarás sötétjébe, ahol szinte semmit sem lát, és nincs ott egy korlát, ami három méter magasan megfogja? És erre az volt a hivatalos magyarázat, hogy rossz felé lépett. Rossz felé lépett? Ha lett volna ott korlát, akkor biztosan nem zuhantak volna le. Horváth Lajos Ottónál lelkiismeretesebb színészt nem nagyon ismerek. Elképesztően gondosan készül egy-egy előadásra, bejárja a díszletet, megtanulja minden egyes részletét. De ha nem róla lenne szó, ha valaki olyanról beszélnénk, aki kevésbé akkurátus, ez a baleset akkor sem történhetett volna meg. (…) Vidnyánszky Attilát elsőre láthatóan valóban megtörte a baleset, de néhány nappal később már arról beszélt, hogy a színészek hibáztak. A Nemzeti két vezető színészéről beszélünk, akik rengetegszer bizonyították már rátermettségüket és alázatukat, hihetetlenül értékes emberek, és a színház vezetése ezt azzal honorálja, hogy őket hibáztatja. Ráadásul hiába szenvedtek maradandó sérüléseket, a mai napig nem kaptak egy fillér kártérítést sem.”