Három éve vezeti a Szentendrei Teátrumot. Friss ötletekből teremtett tradíciót a Duna-parti város kulturális életébe, miközben évről-évre új és nehéz kihívásokkal kell szembenéznie. (Mint manapság minden, ebben az ágazatban dolgozó vezetőnek.) „Minőség, sokszínűség, egyediség, összművészetiség” a jelmondata. Amihez idén az „55 évesen is ragyogó – Szentendrei Teátrum” szlogen társult. Szentendrén július 26. és augusztus 24. között ismét lesz Barokk Udvarlás, ismét lesznek izgalmas táncprodukciók (Mendelssohn Szentivánéji álom kortárs tánccal, festmények által ihletett táncest, Bartók-jazz-tánc-ének fúzió), irodalomhoz kötődő programok, és továbbra is kiemelt szerepet kapnak az itt élő művészek. És lesz Nemzetközi Cigány Dal Napja roma zenészsztárokkal, Cziffra emlékműsor hatalmas dalokkal, lesznek komolyabb és könnyedebb esték is. S mivel a Teátrum igazgatója tapasztalt színházi vezető, ezért a Nemzeti Színházi baleset kapcsán kialakult vitáról is kérdeztük. Lőrinczy Györggyel beszélgettünk. 

Miben változott a Teátrum koncepciója az elmúlt évekhez képest? És mi változott tavaly óta? 

Három éve, mióta én vezetem a Teátrumot, mindig az volt a helyzet, hogy Szentendre adta a helyszínt és az alapműködés feltételeit, a programok költségvetését pedig a különböző pályázatokból és a jegybevételből finanszíroztuk. Ez idén felborult. Egyrészt mert a pályázatokat későn írták ki, másrészt mert az 55 éves Szentendrei Teátrum idén csak töredékét kapta a korábban elnyert pályázati összegekhez képest. Ráadásul arányosan kevesebbet is, a többiekhez képest. De jött segítség, amiért nagyon hálás vagyok. A város most leköszönő képviselőtestülete rendkívüli ülést hívott össze és Fülöp Zsolt polgármester úr javaslatára biztosította azt a forrást, amiből ugyan rövidebben és kevesebb saját bemutatóval, de össze tudtunk állítani egy igényes, egyhónapos műsort a megszokott színvonalon. Sok mindenkit láthatunk majd, a végzős színművészeti egyetemistáktól kezdve olyan elismert művészekig, mint például Csákányi Eszter.  

Kérlek mondj pár konkrét példát arra, hogy miben más a program ezen a nyáron. 

A különbség talán csak annyi, hogy idén, mivel nehéz időket élünk, kicsit engedtünk az arányokon, így talán több, kifejezetten vidám és könnyed estére számíthat a közönség. Ilyen a S.Ö.R., az Édeskettes hármasban, a Csak egy kis terápia, a LOFT. De annak nagyon örülök, hogy mindazokat az új kezdeményezéseket, melyeket az elmúlt években elindítottam és tradícióvá váltak, idén is tovább viszünk. Néhányat kiemelnék közülük. Amire talán a legbüszkébb vagyok, az együttműködés a nagyváradi színházzal: immár harmadszor jön hozzánk a Szigligeti Színház Nagyvárad a stúdióelőadásával, amit csak nálunk láthat a magyarországi közönség. Idén az Állítsátok meg Arturo Uit! című Brecht darabot hozzák, melynek ugyanaz a Balogh Attila a rendezője, aki a nagysikerű Molnár bemutatót rendezte két éve. Ismét lesz, igaz, most csak egynapos Barokk Udvarlás minifesztivál ingyenes koncertekkel. És ezen a nyáron is láthatunk kortárs táncelőadásokat: Kulcsár Noémi társulata Mendelssohn csodálatosan romantikus Szentivánéji álom remekművére alkotott táncot adja elő. Gergye Krisztián átalakítja a Szinesztézia projektet, amit eredetileg is a Ferenczy Múzeum állandó tárlatának képei ihlettek. De most nem csak a hatalmasra vetített képeket láthatjuk a tánccal a Városháza udvaron, hanem előtte egy tárlatvezetés is lesz a közeli múzeumban, az eredeti képekkel. Feledi János pedig egy Bartók ihlette fúziós előadást hoz a társulatával, Oláh Dezső Vibraton Quartetjével és Náray Erikával, Esszencia címmel.

A társművészeteknek erős a jelenléte a Teátrumban.  

Az is már tradíciónk, hogy neves írókat idézünk meg a színpadon. Müller Péter Szeretetkönyvéből alkotott zenés játékot Papadimitriu Athina és Kutik Rezső. A Pár-beszéd produkcióban Spiró György, Závada Pál, Dés László és Dés András lépnek színpadra egy zenés irodalmi esten. És idesorolható Dante: Purgatórium-Paradicsom nagyívű monológja is, Nádasdy Ádám fordításában, Gyabronka József szuggesztív előadásában. Sőt, a Frontátvonulás produkció is, mert a Cseh Tamás dalok Bereményi Géza szövegei irodalmi alkotások, voltaképpen versek. Ezt az SZFE végzős, zenész színész osztálya adja elő.

Az előző években nyilatkoztad, hogy különböző helyszíneket szeretne bevonni a Teátrum. Idén is belakjátok Szentendre belvárosát?

Ezt a tervet még nem tudtuk maradéktalanul megvalósítani. A Ferenczy Múzeumi Centrumnak viszont olyan igazgatója lett Borbély-Tardy Anna személyében, aki nyitott a társművészetekre és az együttműködésre, ezért annyit elárulhatok, hogy jövőre nagy, közös attrakciókra készülünk. De azért idén is felbukkanunk a Barokk Udvarlással kávézók udvaraiban. És játszunk a Vajda Múzeum udvarában is, amit én idén „Hanna kert”-nek neveznék, mert ott adjuk elő a Hanna – szabadesés több szólamban darabot Szenes Hanna életéről, és Pálos Hanna főszereplésével, a Halász Rita kortárs író regényéből készült Mély levegő című produkciót. A Barlangban lesz a Pszichoteatrum: Társ/as/játék improvizációs pszichológiai játék, ami interaktív kapcsolatot hoz létre a nézőkkel. A Barlang udvarán lévő színpadon és előtte a Dunakorzón, idén először, nálunk vendégeskedik a Nemzetközi Cigány Dal Napja, amire nagyon büszkék vagyunk. A Canarro Swing Manouche, a Várkonyi Csibészek, az EtnoRom Szalóki Ágival és a KAL Rock’N’Roma a romazene magyar és nemzetközi fesztiválsztárjai.  Ennek a programnak a létrejöttén is látszik, hogy a személyes kapcsolataim és az elfogultságaim megjelennek a műsorban. És igen, felvállalom, hogy ez befolyásolja a koncepciót. Ugyanis régi barátság és tisztelet fűz Lakatos Mónihoz és Rostás Mihály „Mazsi”-hoz, akiknek a kezdeményezése ez a remeknek ígérkező fél nap cigányzenével, melyhez idén örömünkre Szentendre is csatlakozik. De ugyanilyen elfogult vagyok Gubik Petrával és Balázs Jánossal is, akik a Cziffra fesztivál hagyományát is folytatva, egy egészen különleges esttel jönnek, Találkát adott a sors címmel, amiben Cziffra György elképesztő életét idézik fel, rengeteg újragondolt, ismert muzsikával, slágerrel. 

A Dunakanyarbeli művészek is kiemelt szerepet kapnak pár éve a Teátrum programjában. 2024 nyarán kik jönnek? 

Fischl Mónika az Egy díva kalandozásai esttel, amiben László Ferenc is mesél majd híres primadonnákról, Péterfy Bori és Rohonyi Barnabás, akik a Mikor hazudtam? színmű szereplői, Papadimitriu Athina, aki a már említett Szeretetkönyvvel lép fel, Krasznai Vilmos a Frontátvonulás fiatal rendezője, és Faragó András, aki szintén ezen a környéken él, és a Csak egy kis terápia vígjátékban fog megnevettetni minket. Meg hát eleve van egy Dunakanyar című saját produkciónk, melyet Karinthy Ferenc írt, aki Leányfalun tanyázott nyaranta. Nálunk Szinetár Dóra és Makranczi Zalán szereplésével, Szinetár Miklós rendezésében lesz ismét látható. 

Amit már nagy sikerrel játszottatok a Szamos Cukrászda emeletén. 

Igen, de oda szerencsére visszatértek a turisták, minek okán mi kiszorultunk. Így viszont szabadtéren is be tudjuk mutatni, ezt a különleges előadást. Igazodni kell a kihívásokhoz. 

Mesélj kérlek a hosszútávú tervekről is! 

Nagy öröm és segítség, hogy habár pályázati pénzt szerényen kaptunk a programjainkhoz, viszont kaptunk forrást a Kulturális és Innovációs Minisztériumtól a Hamvas Béla Pest Megyei Könyvtár színháztermi székeinek felújítására. Ez azért is jelentős nekünk, mert van egy remek, 380 fős színháztermünk, és a Dunakanyar megnövekedett népességének szüksége van őszi-téli-tavaszi színházi estekre is. Reméljük, hogy a Szentendrei Teátrum már nem csak nyári brand lesz, hanem egy izgalmas befogadó jellegű műhely is. Ezért itt és most fel is hívjuk a független és nem független társulatok figyelmét, hogy számoljanak velünk, mert van egy jó kis színháztermünk és egy értő, nyitott közönségünk! Akik nem csak nyáron járnak színházba, hanem egész évben. 

Kicsit elkanyarodva, beszéljünk a Nemzeti Színházban történt balesetről is, mert a napokban ismét fókuszba került, s mert a szakmát és a közönséget is foglalkoztatja. Neked mi a véleményed róla? Azért kérdem, mert te is vezettél nagy díszlettel-technikával működő társulati színházat. 

Mostanában sokszor gondolok arra, hogy mennyivel kisebb felelősség egy befogadószínházi projektet vezetni, mint egy kőszínházat. Bevallom, azóta nyugodtabban alszom. Habár a szabadtéri színházban is akadhatnak gondok, mert a szélsőséges időjárás okozhat balesetet, nagyon kell figyelni. De visszatérve a társulati színházakhoz: sajnos az én praxisomban is történt, hajszál híján annyira súlyos színházi baleset, mint ősszel a Nemzetiben. Nálunk viszont olyan összefogás volt, amiben elképzelhetetlen lett volna a színészek hibáztatása vagy a felelősök hosszas keresése, akik egyébként azonnal elismerték, hogy ők hibáztak. Nálunk a társulat mindenben támogatta a megsérült színészeket, sőt még a felelősöket is. A közösség az érintetteket, az érintettek pedig egymást segítették a trauma feldolgozásában. Megrendítő és gyógyító hatású összefogás részesei voltunk. Egy ilyen krízis kezelése rengeteget elmond egy csapat lelkiállapotáról, összetartásáról, és a vezetők szerepéről. Nekem is alapvetésem, amit Udvaros Dorottya a boldog színházcsinálásról mondott legutóbbi interjújában. Én is már csak ebben szeretnék hinni és létezni, továbbá a bizalom fontosságával kapcsolatban is maximálisan osztom Dorottya nézeteit. Igen, a színház veszélyes üzem, amit minimalizálni kell. Az üggyel kapcsolatban még egy objektív szempontot behoznék, olyat, amiről talán eddig még nem volt szó: minden díszletnek rendelkeznie kell munkavédelmi szakvéleménnyel, amihez kapcsolódva munkavédelmi oktatást kötelező tartani. Mindezek, gondolom jelenleg vizsgálat tárgyát képzik a Nemzetiben. Nekem szerencsém volt, mert a munkavédelmi kollégám rendkívül felelősségteljes szakember volt, aki ezt nagyon szigorúan vette. A közös munkánk során az is előfordult, hogy az ő javaslatára nem engedtem egy rendezőnek és egy díszlettervezőnek egy bizonyos színpadi megoldást. Lett is belőle „nagy kreatív krízis”… A Nemzetiben megsérült színészek feltételezhetően számos munkától estek el, ezért minden anyagi támogatást meg kell, hogy kapjanak. Viszont meggyőződésem az is, hogy az ügyről szóló diskurzus nem szólhat csupán a pénzről. 

Végezetül még valami a Teátrumról. 55 évesen is ragyogó, ahogy az idei szlogenetek mondja? 

Remélem igen. Mint ahogy abban is bízom, hogy nekünk nem kell a fent említetthez hasonló helyzettel megküzdenünk, maximum az eső lesz a legnagyobb problémánk. Amire úgy készülünk fel, hogy esőnapot vagy esőhelyszínt adunk meg a műsorban, a produkciók függvényében. Az elmúlt évek új jelensége a hirtelen lecsapó vihar, ami minden szabadtéri színház dolgát megnehezíti. Ezért mi írtunk a műsorfüzetünk utolsó oldalaira egy „Mikor és miért halasztunk el előadást” kisokost, hogy a közönség jobban megértse a döntéseink hátterét. 

Szentendrei Teátrum július 26. – augusztus 24. műsor 

jegyvásárlás

WL