Az Átrium és a szabadkai Kosztolányi Dezső Színház közös produkciójában készül A trianoni csata című produkció. Az előadást, melyet Urbán András rendez, március 12-én mutatják be Budapesten. Ennek kapcsán készült interjú.

Szabadka mellett születtél, de korábban a budapesti Laboratorium Animae társulatának is voltál tagja. Miért döntöttél úgy, hogy visszatérsz Szabadkára, a Kosztolányi Dezső Színházba?

A Laboratorium Animae nagyon jó csapat volt, de a körülmények bizonytalanok voltak, és erre jött rá a világjárvány. Hazatértem a Vajdaságba. A Kosztolányi Dezső Színházban születő előadásokat már általános iskolás koromtól rajongással követtem, mindig is vágytam rá, hogy a társulat tagja legyek. Régi álmom vált valóra, amikor Urbán András bizalmat szavazott nekem, és meghívott a társulatba.

Szerbiában nőttél fel néhány kilométerrel a magyar határ mellett, de a te életedben már kicsit könnyebben átjárhatók lettek ezek a határok. Messzebb van tőled a Trianon-kérdés, mint a szüleidtől volt? Egyáltalán jelen volt/van a mindennapjaitokban?

Messzebb van, biztosan. Nincs túl sok emlékképem gyerekkoromból a témával kapcsolatban, csak az a történelemóra, amikor demonstrálták, hogyan lett Nagy-Magyarországból Kis-Magyarország. Nekem ez akkor nem volt tragikus. Határon túl is, igazi magyarnak éreztem magam. Ma már kicsit más a helyzet, nem ennyire egyértelmű a nemzeti identitás kérdése.

A színház játék. Trianonnal viszont nem nagyon szoktak játszani. Érzékeny téma. Te hogyan kezdtél neki a próbafolyamatnak? Illetve hogyan látod így pár héttel a bemutató előtt: lehet játszani a témával? 

Mindenképpen érzékeny dolog, de a színházban ezt a drámai szituációt felhasználva tudunk dolgozni, és elmélyülni a témában. Nagyon remélem, hogy tudunk játszani vele, és abban is bízom, hogy a nézők is élvezni fogják, és a végén együtt sírunk, nevetünk, táncolunk és énekelünk.

Van tabu Trianonnal kapcsolatban?

Van! Terheket cipelünk, de úgy érzem, ideje letenni őket. Remélem, ezzel az előadással is hozzájárulunk, hogy egy-két mázsa lekerüljön a vállakról.

Volt a próbafolyamat alatt eddig valami, ami igazán meglepett? 

Nagyon sok új kaput nyitott ki ezzel a témával kapcsolatban ez a próbafolyamat. Jó megismerni ezeket az embereket, és együtt dolgozni velük. Arcon ütött az emberi gyarlóság, képmutatás és gyávaság úgy magamban, mint másokban, a világban. Remélem, ezek a szembesülések segítenek abban, hogy egy-egy ilyen munka után egy kicsit tisztuljunk, mi is, mint alkotók, és a nézők is, hiszen ez egy nagy közös batyu, amit jó lenne könnyebben cipelnünk.

Fotók: Mészáros Csaba