A MU Színház közösségi és befogadó színház, melynek arculatát független alkotók sokszínű tehetsége határozza meg. Interjúsorozatukban őket kérdezték arról, hogyan, mivel töltik a kényszerű bezárások időszakát. A kérdésekre ezúttal Szabó Veronika szabadúszó színész, rendező és drámapedagógus, a Queendom című produkció szerző-rendezője, egyik előadója válaszol.
Változott-e a színházi munkához való hozzáállásod a jelenlegi helyzetben? Ha igen, miben?
Persze. Sokszor elveszítem a realitással a kapcsolatomat, folyton változik minden, ezért időnként lebegek és érzem, hogy nézők nélkül kisebb a tétje a próbálásnak, a bemutatóra készülésnek. Ez egyébként sokszor fel is szabadít másfajta kreatív energiákat bennem, és elgondolkodtat azon, hogy mi értelme lehet a színháznak. Úgy érzem magam, mint egy adaptív papucsállatka.
Min és hogyan dolgozol Covid idején?
Hálát adok mindenkinek, akivel dolgozhatok ebben a nehéz időszakban. A Tünet Együtteshez szerződtem erre az évadra, mint művészeti tanácsadó és előadó egy készülő előadásban, amelynek január végi bemutatója sajnos elmaradt. Az emberi hang és mozgás viszonyával foglalkozunk. Rendületlenül próbálunk és kutatunk, hogy értelmet adjunk létezésünknek. Tavasszal Gáspár Ildikó munkáját segítem egy rigai produkcióban, Ionesco Rinocéroszát rendezi. A Hodworks-szel pedig egy óvodásoknak készülő előadásban veszek majd részt alkotó-előadóként. Bohócdoktori munkámat is rendületlenül végzem, ha éppen beengednek minket a kórházakba, idősek otthonába.
Tervezel-e reflektálni a járvány okozta társadalmi jelenségekre?
Idővel igen, most még túlságosan benne vagyok a folyamat kellős közepében. Szeretnék majd valahogyan kisközösségi létezésekben, illetve egymás segítésén gondolkodni.
Mit gondolsz, hosszú távon változtat-e a Covid a színházba járási szokásokon, és ha igen, hogyan?
Sajnos igen. Egyrészt nem tudom mikor lesz majd megint olyan, hogy újra maszk nélkül merjenek beülni az emberek színházakba. Másrészt szerintem nagyon ki leszünk éhezve arra, hogy újra színházi terekben ülhessünk, közösségben érezzük magunkat és megszülessen ennek a térnek az intimitása. Szerintem, amint lehet, sokan akarnak majd színházba menni, ha a pénztárcájuk még engedi azt.
(Az interjút készítette: Stermeczky Zsolt Gábor / MU Színház, Fotó: Altnőder Emese)