Több mint hatvan játékfilm fűződik a nevéhez, a legtöbbet Jancsó Miklóssal forgatta. 1989-ben a világ száz legjobb operatőre közé választották. A kilencvenes évek közepétől tanított a Színház- és Filmművészeti Egyetem operatőri szakán, a tavalyi egyetemfoglaláskor súlyos betegsége ellenére is őrséget állt. Az idén 80 éves operatőrt a Magyar Narancs kérdezte. Lapszemle.

Augusztus közepén jelentették be, hogy szinte a teljes filmes hallgatói létszám otthagyta a Színház- és Filmművészeti Egyetemet. Arról szólva, velük tartott-e, Kende János tanár úr elmondta: „Sajnos egészségügyi okokból nem tarthattam velük, így csak annyit mondhatok, hogy nagyon büszke vagyok rájuk. 1995 óta tanítok az egyetemen – ez lett volna az utolsó évem -, és úgy érzem, hogy nem hiába dolgoztunk. Az egyetemfoglalás is könnyed és szellemes volt, mindent a hallgatók találtak ki. Sajnálom, hogy csak egyszer tudtam őrséget állni a Vas utcában, többször nem. (…) Ha az egészségi állapotom engedi, szívesen folytatom a tanítást, de nem a Vidnyánszky-féle SZFE-n.”

Az SZFE tanárainak tavalyi nyilatkozataiban ő volt a legkevésbé tapintatos Vidnyánszky Attiláékkal kapcsolatban. Arról beszélt, hogy a Nemzeti Színház igazgatóját távol kellene tartani a filmforgatásoktól, míg az olyan kinevezetteknek, mint Lajos Tamás vagy Novák Emil – utóbbit nem operatőrnek, hanem egy karrieristának tartja – semmi keresnivalójuk nem lenne az egyetemen: „Én ezeket a dolgokat korábban már szemtől szembe is elmondtam nekik. Amikor 2018-ban Lajos Tamást kinevezték az NKA Filmművészet Kollégiumának az élére, a kollégium tagjaként javasoltam, hogy folytassuk az SZFE-vizsgafilmek támogatását, de ő hallani sem akart róla. Ezért léptem ki az NKA-ból… És most ezt a Lajos Tamást nevezték ki az SZFE kuratóriumi tagjának.”

A kérdésre, vannak-e még illúziói a hazai filmes szakmával kapcsolatban, kifejtette: „A Káel Csaba-féle Nemzeti Filmintézet működését nem ismerem. Kívülállóként azt látom, hogy a magyar művészfilmeket teljesen ki akarja szorítani, és helyette főleg tévésorozatokat és populáris filmeket akar. Szerintem ez hiba, és ez a hozzáállás nem tesz jót egy kis ország filmkészítésének; teljesen feleslegesnek tartom, hogy milliárdokat öljenek olyan kommersz produkciókba, amelyek nem versenyképesek. Azt pedig különösen szomorúnak tartom, hogy a Nemzeti Filmintézet úgy osztogatja a pénzt barátoknak és ismerősöknek, mintha valami jutalom lenne a filmkészítés.”

A kamera mögött 2002-ben állt utoljára, azóta kizárólag a tanításnak élt. Arról szólva, m volt a visszavonulása hátterében, elárulta: „60 film után egyszer csak azt vettem észre magamon, hogy főleg pénzért dolgozom. Úgy szálltam be külföldi filmekbe, hogy nem ismertem a rendezőt, nem ismertem a forgatókönyvet. Megérkeztem valamilyen külföldi országba idegenként, és három nap múlva már forgattam. Ez nem az én világom volt, azt szoktam meg, hogy a rendezővel előzetesen megbeszéljük a forgatókönyvet, hogy apránként ismerek meg minden részletet, hogy elmondhatom a véleményemet már a forgatás előtt. Így részese lehettem a filmnek akkor is, ha semmibe nem szóltam bele. De a vége felé inkább egy szakmai malomban éreztem magam; olyan filmeket is elvállaltam, amelyeket egyébként nem néznék meg. Igaz, hogy így két év alatt annyi pénzt keresem, mint előtte tíz év alatt, de hamar elegem lett belőle. Az SZFE-n ekkor már évek óta tanítottam, de miután abbahagytam a filmezést, sokkal nagyobb örömet találtam ebben a munkában.”

A teljes interjú, amelyben Kende János tanár úr pályafutásáról, Jancsó Miklóshoz fűződő kapcsolatáról is beszél, a Magyar Narancsban olvasható.