Uhrik Dóra: „A személyiség legalább olyan fontos, mint a tehetség”
2021. május 4., kedd 10:19
Univerzális, kortalan művész, akinek a neve összefonódik az idén hatvanadik születésnapját jegyző Pécsi Balettével. Uhrik Dórát kérdezte a Kultúra.hu.
A teljes interjú ITT érhető el.
A kérdésre, milyen korszakok váltották egymást a hat évtized alatt, Uhrik Dóra elmondta:
„Egy társulat stílusát mindig a vezető koreográfusok döntik el. Vagy a saját műveik, vagy az általuk hívott vendégalkotók darabjai határozzák meg az adott korszakot. Ez nem egzakt döntés, szimplán a személyiségük befolyása.
Eck Imre stílusának izgalmassága nem a technikában volt, hiszen ő nem volt képzett balett-táncos. Karakterszereplőként futott be az Operában, és sokat asszisztált különböző rendezők mellett. Mindent autodidakta módon tanult meg, de minden szempontból fantasztikusan nagy tehetség volt, és hozzá hasonló képességű emberekkel vette körül magát: zeneszerzőkkel, dramaturgokkal, írókkal. Az Operában akkor mesebaletteket és Harangozó-darabokat (id. Harangozó Gyula Kossuth-díjas táncművész, egykori igazgató – a szerk.) játszottak, míg nálunk tematikus, emberi kapcsolatokat, társadalmi viszonyokat feldolgozó egyfelvonásosok születtek.” Fiatal, kortárs zeneszerzőkkel dolgoztunk, akik máshol nem hallathatták a hangjukat abban az időben. A darabjainkba társművészetek képviselői is bekapcsolódtak: a díszletelemeket például gyakran képzőművészek tervezték, újító világa volt a látványnak. Eck rendezői tudása elképesztő volt. Ahogy az életemre visszatekintek, Imréhez hasonlóan csak Ruszt József (színházi rendező, igazgató – a szerk.) tudott instruálni. Soha nem állították le a próbát, hanem közbekiabáltak, biztattak.
Imre fontos mondása volt, hogy a hátadon is lássam, mit gondolsz, mindig legyen saját történeted.”
Uhrik Dóra elmondása szerintakkora szamizdat és nóvum volt, amit csináltak, hogy buszokkal jöttek le Pestről: „Valami nagyon új dolog született, ami átlépte az orosz balett hagyományát. Kultúrpolitikai tenyérre kerültünk, folyamatosan vittek minket mindenhová. Az első 15 évben végigutaztuk a fél világot, hogy prezentáljuk:
a vasfüggöny mögött is csodálatos világ van.”
Negyedik évada ő az ügyvezető. Arról szólva, hogy számára milyen téren érzékelhető leginkább az együttes fejlődése, elárulta: „Technikailag és művészileg nagyon sok tanuláson ment keresztül. A vendégkoreográfusok, a kurzusok szinte nyelvtanulással értek fel. Komoly a társulat előadóisága, erős színészi vénával megáldott táncosaink vannak. Most látszik, milyen tudatosan építette fel az előző ügyvezető, Vincze Balázs az együttes karaktereit. A személyiség ugyanis legalább olyan fontos, mint a tehetség, ebben is egyetértünk. Ezt a koncepciót visszük tovább együtt. Csak azzal lehet igazán követni a színpadon a történetet, aki érdekel. A történet nagyon fontos, ezt a hagyományt megőriztük Eck Imrétől. Nyilván mindig alkalmazkodni kell a körülöttünk lévő világhoz, hiszen
a tánc a pillanat művészete, és ha nem az érdeklődésnek megfelelően működünk, akkor elfelejtődünk. Fontos, hogy a közönséget ne veszítsd el, ám nem ócska, hanem pozitív értelemben populáris módon kell megnyerni őket. Annyi információja, lehetősége van a publikumnak, annyi minden kötheti le őket. Ezeket mind felül kell tudni múlni, és olyat kínálni, ami izgalmas, egyedi.”
Arról is beszélt, hogy egy izgalmas dokumentumfilm készült a Pécsi Balettről, ami inkább a máról, a társulat fiatal művészeiről, a pálya szépségéről és az azt követő útkeresésről szól.
A nézők legközelebb a Bartók Tavasz Nemzetközi Művészeti Heteken láthatják a Pécsi Balettet, Vincze Balázs Vasarely–etűdök című alkotását adják elő.