Új Hyppolit született Kőszegen. Komor, mint Csortos Gyula, arisztokratikus, mint Benedek Miklós, és egyedi, mint Hyppolit maga, azaz mostantól Kálid Artúr. A Hyppolit, a lakáj vígjáték sok mindenben más a Kőszegi Várszínházban, ám minden előd előtt tisztelegve emeli kalapját Őze Áron rendezésében, a Bartók Színház együttműködésével – hívta fel a figyelmet az Index.

„Egyszer minden újnak el kell kezdődnie. Éppen úgy, mint 1984-ben, amikor a Játékszínben Vajda Anikó és Vajda Katalin új lendületű színpadi változatot írt Zágon István, Nóti Károly és Eisemann Mihály vígjátékából, a Hyppolit, a lakájból. Csortos Gyula akkor méltó utódot kapott Benedek Miklós személyében, lakájabbat a lakájnál, most pedig, 2024-ben Őze Áron rendező és Karácsony Ágnes dramaturg szintén gondolt egy merészet, és

ÚJRAGOMBOLTA A MAGYAR VÍGJÁTÉK LEGFŐBB KOMORNYIKJÁNAK RUHÁJÁT.

Kicsit más lett a Hyppolit, a lakáj, mégis ugyanaz. Nem annyira zenés, kevésbé táncos, ám bátor szemléletű, vagyis egészen mai. Őze Áron rendező remek érzékkel nyúl olyan témákhoz és történetekhez, amelyekben ember és társadalom viszonya elválaszthatatlan, és úgy tudja azt élővé és maivá tenni, hogy nem sérül az eredeti szándék, rendezői szemlétetének köszönhetően mégis egyedi születik. Olyan előadás ez is, amelyben összeér, mit összeér, egymásba karolva ropja táncát a Horthy-világ, a Kádár-korszak és a jelen minden gyarlósága. Kálid Artúr személyében új Hyppolit született Kőszegen: komor, mint Csortos Gyula, arisztokratikus, mint Benedek Miklós, mégis egyedi, mint Hyppolit maga. Mostantól Kálid Artúr” – írja beszámolójában F. Tóth Benedek.

„Az Őze–Karácsony-féle Hippolyt, a lakáj nem szakít azzal az alapkoncepcióval, amely azt a világot kacagtatja ki, amelyben a tehetősek, még a grófok is tönkremehetnek, a szalonna- és hagymaszagú polgárok pedig előkelő villába költözhetnek, és azt hiszik, hogy attól, hogy az ingükön a felső gombot is begombolják, máris az arisztokrácia megbecsült tagjává válnak.

Mert a Hyppolit, a lakáj, lássuk be, olyan tragikomédia, amelyben a humor alapja – nem éppen emberbarát módon – a művelt és műveletlen társadalmi osztályok szembeállítása is” – teszi hozzá.

„Hyppolit magányos és távolságtartó. Ugyanakkor empatikus. Az együttérző, tapintatos viselkedés csak rá jellemző a szereplők közül, ettől szerethető igazán. Szűcs Gábor színészkollégám még a főiskolás éveinkben azt mondta rólam: olyan vagyok, mint egy nagy barna pók, aki ül a sarokban és figyel. Hyppolit is kicsit ilyen, egy érzékeny megfigyelő. Külön sziget a harsány Schneider-­villában” – nyilatkozta a címszerepről Kálid Artúr, aki azt is hozzátette, hogy nagyon szeret bohóckodni.

„Ezt tudja rólam Őze Áron is, az előadás rendezője. De itt más a dolgom. Hyppolitnak néha úgy kell viselkednie, mintha ott sem lenne, miközben el kell érnie, hogy odafigyeljenek rá. Ennek az állapotnak a megteremtése a szerep egyik legnagyobb kihívása” – mesélte a színművész.

A felvetésre, miszerint összevetésekre is számíthatott a korábbi legendás alakítások miatt, úgy nyilatkozott:
„Mondhatnám, hogy nem lényeges ez, másfelől meg igenis lényeges, mert nyilván a legjobb az lenne, ha valami olyan érzés alakulna ki a nézőkben: volt két nagyszerű Hyppolit-előd, és most született egy harmadik érvényes Hyppolit. De ezért gondoljon csak bele, milyen bátor a kőszegi koncepció: a kicsit arisztokratikus, kicsit polgári világot idéző előadásban a magas rangú inas szerepét, aki a feltörekvő és műveletlen kispolgárok fölé emelkedik, egy félvér színészre osztják.  (…) Vannak, akiknek az előítéletesség a természetes. Ez persze távol áll a nyitott és kíváncsi emberektől, ilyenek a kőszegi nézők is, befogadók, lelkesek, támogatók, ez a tapasztalatom az elmúlt évekből, amióta nyaranta itt játszom. A világ azonban egyre érzéketlenebb. Mi mindig reménykedünk, hogy a művészet a szabad asszociációk kreatív és gondolati rendszere, aztán valahogy mégis szembesülünk az újabb és újabb korlátokkal. Ettől függetlenül én nagyon őrzöm a szabadságomat” – fejtette ki Kálid Artúr.