„Új vizeken járok” címmel tart felolvasóest Ady Endre publicisztikai írásaiból november 20-án este nyolctól a KuglerArtSzalonban az Andaxínház.

Ady ma. Ugyanott vagyunk, mint akkor.
„Minden el fog itt romlani egészen, de élni fog a vármegye.
És vesszen az ország, mert ez igazán mellékes, de éljen, éljen a vármegye.”
„Én nem vagyok magyar?”
(Ady Endre)

Hajduk Károly , az Örkény Színház társulatának tagja hosszú évek óta működik együtt az Andxínházzal. Az alkotócsoport a különböző művészeti ágak egymásba kapcsolódásának lehetőségeit vizsgálja.
Komplex színházi formanyelvében az irodalmi szöveg mellett a tánc, a mozgás, a zene és az erőteljes vizuális hatások egyaránt hangsúlyosak. A bemutatóik között találunk összművészeti előadásokat, költői esteket és táncelőadásokat is. A művészeti vezető Zsalakovics Anikó, aki több versekre épülő színházi projekt (Suttogók, Arcból arcba, Versutazás) létrehozója. Ez alkalommal Ady Endre verseiből készült estjüket tekinthetjük meg a KuglerArtSzalonban.

A versekhez fűződő vizsonyáról Hajduk Károly egy idei interjújában mesélt:

„A színházi alapanyagokkal, a drámákkal nyilván telve vagyok, hiszen ezekkel foglalkozom, ezért színművet ritkán szoktam olvasni. Közhely lesz, színészként mondva különösen, de akik mindig visszatérnek a civil életemben is, akik gyakran eszembe jutnak, gondolkodom rajtuk, ízlelgetem a műveiket, az Shakespeare és Csehov. Két teljesen más stílusú, kimeríthetetlen szerző. Lenyűgöző mindaz, amit Csehov főleg az emberről, Shakespeare pedig az egész világról tudott. Ez a színházi rész. Aztán a versek! Azt tapasztalom, hogy manapság sajnos kevesen, egyre kevesebben olvasnak verset. A közgondolkodásban az él, hogy a vers valami nehezen érthető, elemelt dolog, amivel utoljára az iskolában kellett foglalkoznunk, és már akkor sem értettünk… Legtöbbször még mindig azt hallani, hogy aki verset mond: szaval. Nem szeretem ezt a kifejezést, mert valamiféle ósdi interpretáció érzetét kelti. Sok előadó, színész ma éppen arra törekszik, hogy a verseket „normálisan” mondja el; hétköznapian, természetesen, érthetően, mégis megszólaltatva az abban rejlő lényeget.

Ezzel el is jutottunk a fixa ideámhoz: a vers ereje abban van, hogy zseniális költők kevés szóval, mégis tűpontosan jelenítik meg mindannyiunk érzéseit, hangot adnak kétségbeesésünknek, szólnak örömeinkről, bánatunkról, enyhítik a fájdalmunkat…

Ha levest akarok enni, kiveszek egy kanalat a fiókból. A vers az életünkben ugyanígy egy használati eszköz, amely segíthet minket a megoldásban, vagy csupán a megkönnyebbülésben” – fejtette ki a Magyar Kurírnak.

Jegyet itt tudnak váltani az estre.

Felolvas: Hajduk Károly
Koncepció: Zsalakovics Anikó