Újabb öt évig Nemcsák Károly a József Attila Színház igazgatója
2021. február 4., csütörtök 19:15
Nemcsák Károly, Jászai Mari-díjas színész, Érdemes művész 2011 óta vezeti a József Attila Színházat.
2021. február 2-án, Fekete Péter, az EMMI kultúráért felelős államtitkára, a Színház Társulati ülésén adta át az újabb öt évre szóló megbízatást.
Mérföldkőnek számító lépés, hogy a József Attila Színház színművészei nem csak lélekben, hanem jogi értelemben is újra társulatot alkotnak a 2021/2022-es évadtól kezdődően.
„Rengeteg olyan programunk van, amelyet szeretnénk tovább vinni. A nagyszínházi produkciókon kívül határon túli magyar színházak vendégjátékaira gondolok, illetve a vidéki színházakkal működő szoros kapcsolatunkra. Erőteljes ifjúsági programmal büszkélkedhetünk, amelyben óvodáskorúaktól a középiskolásokig szólítjuk meg a gyerekeket. Nem vagyunk rétegszínház, lehetőségünk van arra, hogy zenés vígjátékon át a drámai műveken keresztül nagyon sok mindent játsszunk. Sokan jönnek hozzánk vidékről, ezért az onnan érkezők igényeit is figyelembe kell vennünk. Amikor idejöttem, akkor sem gondoltam, hogy 180 fokos fordulatot kellene vennem a színház műsorpolitikáját illetően. Most sem gondolom így. Egy új igazgató esetén a stílusa, művészi hitvallása, gondolkodása lassan része lesz a teátrumnak, amelyet vezet. Talán nyitottabbak lettünk, kissé elmozdultunk a bulvártól egy színesebb, gazdagabb világ felé, bár ki tudja, mi a gazdagság. Szubjektív dolog megítélni a munkánkat, és, hogy kinek mi tetszik, az is kérdés” – nyilatkozta Nemcsák Károly a Színház Online-nak.
„A míves szórakoztatás híve vagyok, amelynek során olyan gondolatok születnek, amiket magammal tudok vinni. Meggyőződésem, hogy egy drámai mű – egy fajsúlyos gondolatokat megfogalmazó előadás mondanivalóján való időzés- nagyobb örömöt okozhat az ember lelkének, mint egy olyan eltöltött három óra, amely után csupán arra emlékszünk, milyen jó volt a büfében. A bérletünket úgy állítjuk össze, hogy abban minden legyen. Az a feladatunk, hogy nyissuk a világ felé a hozzánk érkezők nézeteit. A színházcsinálás felelőssége, hogy a produkciók kapaszkodóként funkcionálhatnak az embernek: helyre rakhatnak, rádöbbenthetnek, hogy adott esetben a néző gondja elenyésző ahhoz képest, amit a színpadon látott; vagy ötletet kaphat a problémái megoldásához” – tette hozzá.