Augusztus 29-én, kedden ismét Budapesten látható Béres Márta szólóelőadása, ami egy csodálatos vajdasági színésznő életének mozaikképeit tárja elénk. Reális és szürreális, vagány és üde színfolt. Egy szerethető, izgalmas utazás a túlzások és realitások talaján.
„Nincs izgalmasabb, mint egy emberi történet, egy ember élete. Bárkié. Azt mondják, mindenki a saját regényét írja. Miért kellene extrém életeket venni példának, amikor mindenki élete egy hihetetlen történet, amit érdemes meghallgatni? (…) Nagy levegőt kell venni és… Nagyon jó pillanat, amikor megérzed, hogy nincs mitől félned, mert akik ott vannak, ugyanolyan emberek, mint amilyen te vagy. Hasonló félelmekkel, hasonló örömökkel… Egyébként a színpad, mivel feljebb van, azt sugallhatja, hogy az odafönn egy külön világ. De mi van, hogy ha átnézel a rivaldán? Nem olyan borzasztó az, nem olyan félelmetes dolog” – nyilatkozta Béres Márta a Magyar Szónak.
Arról szólva, milyen alapgondolatok mentén épült fel a darab a színésznő a Színház Online-bak elmondta:
„Az alapgondolat az volt, hogy felmutatunk egy lányt, adott esetben engem, Béres Mártát, és az ő életén keresztül reflektálunk a körülöttünk lévő, aktuális problémákra, jelenségekre. Én egy Szerbiában élő magyar lány vagyok, egy nő, aki éppenséggel színész, akkor a húszas éveimben jártam, és körbejártuk, mik azok a témakörök, amiket ez érint. Ilyen volt a nők helyzete a színházban, a nők és férfiak közti viszonyrendszer, a nemzeti identitás, az anyagiságunk tabuja, a halál tabuja, az önfejlesztés. Kíváncsiak voltunk, hogy vajon az ember meddig képes eljutni a személyes fejlődésében. Nagyon sok mindent érinthettünk, ezért is volt izgalmas”.
A produkció azóta túl van a századik előadásán, tíz év alatt volt Montenegróban, Romániában, Boszniában, Szlovákiában, Magyarországon.
Ahogy Béres Márta mondja, nagyon sok jó és sok fájdalmas élményt kapott ez idő alatt, de mindennel együtt ez a több, mint tíz év számára egy nagy színésziskola volt: „Én azt hiszem, hogy az összes eddigi színházi munkám közül ezen a produkción keresztül tanultam a legtöbbet a szakmámról és önmagamról. Nem sokat változott az előadás váza, a szakmai és a magánéletemben viszont sok minden történt, velem is eltelt több mint tíz év, szabadúszó lettem, megszületett a két gyermekem… Ennyi idő elteltével az ember már másképp mond ki mondatokat, és máshova kerülnek a hangsúlyok.”
Játssza: Béres Márta
Zenei válogatás: Urbán András
Jelmez: Béres Márta, Ledenyák Andrea
Tánc: Gazsó Tibor
Fotó: Molnár Edvárd
Rendező: Urbán András
Az előadás a MASZK Egyesület és a Kosztolányi Dezső Színház koprodukciójában készült.