Mindennapi, mégis különleges történetek, kimondhatatlannak tűnő sorsok-ők mégis kimondják, elmesélik, előadják. A Mivanveletek-embertárlaton a közönség különböző terekben, szobákban, termekben mozogva találkozhat a történetekkel. Akár csak egy múzeumban, a résztvevők az Embertárlaton is maguk döntik el, mennyi időt töltenek egy adott alkotásnál, történetnél, és mennyire engedik, hogy azok megérintsék őket.

Az előadás nem egy klasszikus színházi darab, a néző akkor érkezik és addig marad, ameddig szeretne, és a különböző előadásokból, történetekből is annyit néz, amennyit látni akar. A terek, történetek között akár folyamatosan mozogva, akár egy-egy darabnál maradva élvezhetik ezt a nem szokványos befogadói pozíciót.

emberek – művészek civilben a KuglerArtban, kisszobában, nagyszobában, folyosón, fürdőszobában, konyhában, gangon – élő kiállítási tárgyak – mozdulatlanok, mozgók – némák, beszédesek, arról beszélnek, amiről csak ők tudnak – kimondják, amit nehéz kimondani – megmutatják, amit nem lehet szavakba önteni – kiadják magukat – lépj közel az egyikhez, ha akarod, egész közel – valami történni fog – vagy ne lépj közel, szemlélődj messziről – mint egy kiállításon, ha elég volt, sétálj tovább – más valakibe fogsz botlani, másik történetbe, másik titokba – ha elfáradtál, tarts pihenőt, néha a szereplők is tartanak – beszélgess – hallgatózz – kukucskálj – vegyél részt – tarts távolságot

Részlet a Hajnali hármas interjújából Forgács Péter rendezővel:

Segíts megérteni, mi vitt arra, hogy egy ilyen előadást hozz össze!

Több összetevője van. Az egyik, hogy az a sorsom, hogy darabokat segítsek életre. Ezek történetek, valakivel megtörténnek, és színházi körülmények között lehetőség szerint úgy, hogy hatásuk legyen a nézőkre.

Irányítottak?

Pontosan. A színházi előadásokban nagyon komoly irányítottság van. És arra gondoltam, mi lenne, ha ez nem lenne. Még pontosabban, néha zártnak éreztem a hagyományos színházi kereteket – közben ez fontos része tud lenni egy előadásnak. Sőt, fontos része a nézői befogadásnak az a sok-sok effekt, amit a színház használ, hogy a hatás meglegyen a végén. Így a színházcsinálók igyekeznek mindent irányba állítani. Ez működik – és van ilyen munkám, és szeretem, élvezem, de elkezdtem vágyni egy olyan színházi eseményre, ahol ez nincs. Ahol azt is eldöntheti a néző, mikor ér oda, mit néz, mit nem néz – saját maga döntheti el, milyen élményt generál a felkínált dolgokból.

Ez így érthető. Mi a másik összetevő?

A privát történetek. Él bennem egy kép egy kellékes bácsiról, aki a takarásban várta, hogy egy fotelt és egy zsámolyt a jelre bevigyen a színpadra. Látszott, hogy fáj a háta, de ott volt minden figyelmével – annyira ott volt, annyira igaz volt, hogy elvitte az én figyelmemet a rendezésről.

Ugyanezeket a privát történeteket használom a tanításban is. Tehát a színész saját történetét meséli, és ez egy folyamat, ahogy ez teátralizálódik – egy először csak szavakban elmesélt sztori.

Ez tanítási módszered?

Nekem az, igen. Színésznevelési taktikának is nevezhetjük. Lényeg, hogy így aztán rengeteg történetet hallgattam végig az évek során. Sőt volt olyan, amiből előadás is lett. És ebből támadt az a gondolatom – amit bizonyítani nem tudok – de biztos vagyok benne, hogy ha lemennénk most az utcára, és találomra megkérdeznénk nyolc embert, hogy mondjon el egy-egy történetet, az a végén összeállna egy előadássá. Elkezdenek összeérni a történetek – rímek fognak képződni vadidegen emberek történetei között.

A Mivanveletek-ben is ugyanilyen privát történetek vannak – amik a helyszín kereteiben lesznek egy történetté.

Kovács Bálint kritikus így látta az előadást, azon belül pedig az egyik szereplőt, Simkó Katalint:

Szereplők: Majorfalvi Bálint, Márkos Albert, Lestyán Attila, Mucsi Balázs, Laboda Kornél, Faragó Zsuzsa, Simkó Katalin
Rendező: Forgács Péter

Jegyfoglalás/regisztráció: kuglerartjegyek@gmail.com
Belépő: 3500 Ft
Helyszín: KuglerArt Szalon, Sütő utca 2. 1052