November 8-án kétszer is látható A Dollár Papa Gyermekei és a Trafó közös „gyereke” az Árvácska, ami egy évvel ezelőtt attól is hangos volt, hogy ebben az előadásban tért vissza Kulka János a színpadra.

Kulka Móricz-adaptációjában néma maradt, talán ő Móricz maga, aki megtalálja a hóesésben fekvő Árvácskát és meghallgatja a lány nyomorúságos életének történetét. Urfi Péter szerint „tucatnyi olyan pillanat volt benne, amiért érdemes lesz küzdeni a jegyekért.„

Móricz a legenda szerint 57 éves korában a mai Szabadság hídon találkozik egy fiatal lánnyal, aki öngyilkosságra készül. Felkarolja és befogadja a volt lelencet, akinek megrázó történeteiből ihletet merít új novelláihoz és Árvácska című regényéhez.

A Csibe által elmesélteknek inkább szerkesztőjeként mintsem szerzőjeként, kegyetlen naturalizmussal ábrázolja a Magyarországon uralkodó élet- és léleknyomort. Az árva kislány passiótörténetében az egész társadalom traumái és megváltás utáni vágya tükröződik.

Állami Árvácska élete az ártatlanság és tisztaság megmaradásának lehetetlenségéről beszél. Móricz tudja, hogy az írásaiban felvetett problémákra sokszor nincs felelet és nincs megoldás, talán csak balzsam és vigasz. Ez a legtöbb, amit szereplőinek és olvasóinak fel tud kínálni, amikor már nincs remény, s amikor már az ember sorsának jobbra fordulása lehetetlennek látszik.

„A lányt adták-vették a nevelőszülők, akiknek ingyencseléd kellett, meg az a kis pénz, amit az állam a lelencek befogadásáért adott. És ez a mindenféle értelemben vett végtelen anyátlanság és szeretetlenség az, ami mindvégig jobban fájt neki a folyamatos verésnél, a lúgban fürdetésénél, az istállóban alvásnál és az életét végigkísérő pedofil férfiaknál. Ördög Tamás, rendező előadása végig a két véglet között ingázik: a teljes elbeszélhetetlenség és a minél teljesebb elbeszélés között” – írta a produkcióról Kovács Bálint kritikus.