Újra megpályázza a Szegedi Nemzeti Színház vezetői posztját Barnák László
2022. december 19., hétfő 12:53
„Barnák László 2018-ban vette át a stafétát, és jövő júniusban jár le a mandátuma. 2020-ban kitört a Covid-járvány, tavaly a teendők megsokszorozódtak a színház és a Szegedi Szabadtéri Játékok összevonásával, jelenleg pedig a megugrott rezsiárak nehezítik a munkát, a teátrum a jövő év első két hónapján zárva lesz. Barnák Lászlót azonban nem tántorították el a nehézségek, újra benyújtja pályázatát” – írja a Délmagyar.
A teljes interjú ITT érhető el.
Barnák László a lapnak elmondta, a társulat, a közönség és a 139 éve álló színház iránt érzett felelősség az, ami arra ösztönzi, hogy folytassa. Az elmúlt években megedződtek, és már most az esetleges jogszabályi és finanszírozási változások tükrében is előre gondolkodnak. A továbbiakban is szeretné az értékmegőrző munkát folytatni.
„Szeged nagyon élhető és szerethető, egyetemi város, sok a fiatal, van mozgástér, a társulat pedig összetartó és befogadó. A kultúra pezseg, így az ember soha nem unatkozik. Művészetileg nagy a szabadság, igazgatóként sosem volt nyomás rajtam azzal kapcsolatban, hogy kit hívok meg, vagy milyen előadásokat szeretnék bemutatni. Persze kaptam már hideget-meleget egyes vendégművészek miatt, de ez így van rendjén, hiszen a színház szubjektív művészeti szervezet. Az ízlések eltérnek” – nyilatkozta a direktor.
A kérdésre, melyik három szóval összegezné a lassan végéhez érő igazgatói ciklusát, azt felelte:
„Telt ház, újratervezés és öröm. Utóbbira példa a bizsergető érzés, amikor az ember elsétál a négyezer férőhelyes Dóm téri nézőtér előtt, és tudja, hogy meg fog telni. Vagy amikor gratulálok a kollégáknak, miután az ötvenedik előadás után álló tapssal köszöntötte őket a közönség. Az újratervezés sem teljesen negatív. A napokban például a Kakukkfészek és a Rokonok rendezőjével is sikerült olyan időpontot találni, hogy még ebben az évadban be tudjuk mutatni mindkét produkciót. A bezárás ideje alatti, alternatív próbahelyszíneink kapcsán folytatott tárgyalások jól alakulnak, így úgy néz ki, hogy február végén már tudunk előadásokat bemutatni. Tehát semmit nem kell kihúzni vagy jövőre halasztani a bérletekből. Persze voltak nagyon nehéz időszakok.
A szemléletváltás már az életem része lett. Vezetőként az összevonás után a közel háromszáz ember sorsa és a több mint kétmilliárdos intézmények feletti felelősséggel átalakultam. Sokszor kérdezték tőlem, hogy bírom idegekkel, de jól alszom. Rengeteg a kihívás és a nehézség, de ezekre megoldásra váró feladatokként gondolok, nem megoldhatatlan problémaként.
A színművészeti egyetem után művészetmenedzsment, színháztudomány és stratégiai marketing képzést is végeztem, az önfejlesztés mindig is fontos része volt az életemnek, de a közelmúltban még nagyobb hangsúlyt kapott. Napi 10-15 féle témában kell topon lennem a fűtési rendszerek használatától kezdve az éppen aktuális jogszabályi környezeten át a gazdasági mutatókig, vagy éppen hogy hol van benzin Budapest és Szeged között, vagy hogy milyen produkciókkal lehet a szabadtérin telt házat csinálni. Az elmúlt években jó párszor ütköztem fejjel falaknak. Az, hogy mindig lehet rosszabb, lassan már értelmezhetetlen számomra, mert ezek után már nem nagyon tudom elképzelni, hogy a közeljövő még milyen rosszabbat hozhat. De bármi jöjjön is, a számok azt mutatják, hogy sikeresen működünk. „
Új pályázatának legfőbb vállalásairól is beszélt:
„A társulat, a közönség és a 139 éve álló színház iránt érzett felelősség arra ösztönöz, hogy folytassam. Az elmúlt néhány év sok mindent megmutatott. Csökkentenünk kell a kiszolgáltatottságunkat. Hiszen válsághelyzetben a színház az első, amit bezárnak. Nekünk muszáj olyan erőt, társadalmi beágyazottságot képviselni, ami sziklaszilárdan mutatja a színház fontosságát. Hogy nem csak egy szórakoztató intézmény vagyunk. Hiszen egy évben több mint százezer jegyvásárlót érünk el, és őket befolyásolja, hogy mit látnak a színpadon. Mind a kritikus gondolkodás, mind a körülöttünk lévő változásokra történő reflektálás tekintetében. Nem lehet a színházat pusztán szórakoztató műfajok oázisává degradálni. Mindemellett az energiaválság jövőre is megmarad. Ha kint jó idő lesz, akkor is kell világítanunk, az áram hatszorosára emelkedett árát pedig nem tartalmazza a költségvetés. Tehát továbbra is tudnunk kell feloldani azt az ellentmondást, hogy hogyan legyünk önkorlátozók, miközben szabadon dolgozunk. Ezt a folyamatot a munkatársaimmal már átlátjuk. Bízom benne, hogy ez a tapasztalat meggyőző érv lesz a pályázat elbírálásakor. Mert nagyon könnyű az árok szélére kormányozni egy ilyen intézményt, ha az ember nem kellően körültekintő. Ennek a felelősségét is érzem, amikor azon gondolkodom, hogy min érdemes változtatni.”