Újra megszólalt Demeter Szilárd: „Sajnos, a kultúrbékének vége van”
2021. november 10., szerda 16:27
A számos reakciót kiváltó nyilatkozat után Demeter ezúttal vitairattal jelentkezik, amelyet a Mandiner jelentetett meg.
Ebben Demeter arról ír, szerinte a magyar irodalom a románnal és a lengyellel ellentétben nem végezte el önmaga revízióját, itt még mindig a mintha irodalom dívik: „Mi még mindig csak eljátsszuk az írót. A nagybetűs szakma veregeti egymás vállát, díjazzák egymást, és önnön fontosságuktól eltelve nagyívben tesznek az olvasóra.”
Demeter ezután felsorolta, milyen intézkedésekkel segítette a kortárs magyar irodalmi élet feltételeit, úgy, hogy a személyes ízlését zárójelbe tette, sőt:
„Teljesen érdektelen, hogy ki melyik pártra szavaz, ha jó műveket tesz le az asztalra” – írja, azonban a szakmából eltűnt az igényesség, és az már nem a teljesítményt becsüli meg, hanem a státust.
Azt is hozzáteszi: „Amit ma a kulturális elit (túlzó és igazságtalan megállapítás következik) elművel, az képmutatás. Diplomatikusan azt hazudjuk egymás szemébe, hogy persze, amit csinálsz, az jó. Ügyes vagy, hogyne, nagy író, csak azért nem talált meg a világhírnév, mert a világolvasó nem tud magyarul. De ha párszáz kilométerrel arrébb születtél volna… (ilyenkor tulajdonképpen arra gondol: ha párszáz kilométerrel arrébb születtem volna…) Békeidőben talán azt mondanám, oké, zakatoljon így a szcéna, az igazi alkotó akkor is megírja a száz év múlva is olvasandó művét, ha ehhez nem kap állami apanázst. És ha évtizedek múlva ér Nobel-díjat, az a mű szempontjából majdhogynem mindegy. Láttunk már ilyent.
Sajnos, a kultúrbékének vége van, és nem mi vetettünk véget neki. Éppen zárójelezik a nyugati kultúrát, a jóemberkedő értelmiség meg annak hajol alá, hogy mindent bűnösnek nyilvánítanak, amit fehér bőrű ember alkotott.
Ha megnézzük például az irodalmi Nobel-díjak (a díjazottak személyén keresztül kinyilvánított) üzeneteit, akkor azt valószínűsíthetjük, hogy világirodalmi szinten sem a teljesítményt értékelik, hanem azzal van elfoglalva a kulturális elit, hogy vélt vagy valós sérelmeket kompenzáljon. Addig nézzük lehajtott fejjel a köldökünket, amíg bele nem merevedünk ebbe a pózba. Szerény véleményem szerint nem kell áttérnünk az új hitre. Nem kell úgy táncolnunk, ahogyan fütyül az egyre őrültebb nyugati szél. Csakhogy a saját tánchoz saját dal szükségeltetik. Ebben segíthet az irodalom” – véli Demeter.
Ha viszont ez nem történik meg, akkor Demeter szerint száz év múlva nem lesz magyar irodalom.