A Pedig én jó anya voltam egy monodráma Pogány Judit zseniális alakításában, ami április 4-től 7-ig megtekinthető az eSzínházban!
1979-ben egy brutális kettős gyerekgyilkosság rázta meg Budapestet. Az újságokban az idő tájt a bűnügyi hírek közt vezető helyen szerepelt a budapesti levélkihordóból színházi munkássá lett fiatalember tragikus története. Az újsághírek alapján indult el a férfi családjához Vajda István, és készített tényfeltáró riportsorozatot a férfi édesanyjával. A beszélgetésekből évekkel később megrázó erejű monodrámát írt „A gyilkos anyja” címmel.
A Pinceszínház és az Örkény Színház közös produkciója az ország több büntetés végrehajtási intézetében is eljátszották rabok előtt, azt tovább gondolva készítették el a tököli fogvatartottak a fiú szemszögéből a „Süket halál, avagy matt az életnek” című előadásukat.
Arról, hogy a “Pedig én jó anya voltam” c. darab hozott-e fel addig felfedetlen múltbéli problémákat benne vagy a fiával való kapcsolatában, Pogány Judit egy interjúban kifejtette: “Ez nem így működik. Az ember saját maga őrlődik dolgokon és nem mindig konkrétumokon. Ez egy érzés, amitől csaponganak az ember gondolatai: vajon mit csináltam jól vagy mit rontottam el. Nekem például nagyon rossz érzés, hogy kicsi korában az esték nagy részét nem töltöttem a fiammal. Ezt elmondtam már neki, de ezen nincs mit megbeszélni. Egyébként állandóan ellenőrzöm magam: a fiamnak nem volt olyan témája, amit ne beszélhetett volna meg velem kicsi korában. Minden helyzetében mellette álltam. A darab felzaklatása nem ilyen jellegű. Nem konkrétumkereső, hanem egy átfogó érzés, amitől például egy ismerősöm nem tudott villamosra szállni a darab után, mert nem tudott volna emberek arcába nézni. Annyira egyedül akart lenni, hogy inkább hazasétált a Pinceszínháztól Kispestre (csaknem 10 kilométer). Ilyenkor gondolkodom inkább el azon, hogy mennyire felkavaró ez az anyag. Feldúlja a belsőnket. A közönséggel nagyon szeretek a darabbeli problémákról beszélgetni, de nekünk családon belül nem volt olyan esetünk, aminek neki kellett ülni.”