“Megismerhetitek benne, hogy min dolgozunk épp, és az ellenállásról is olvashattok” – írták a szerkesztők.
Ajánló Az utolsó szám elé:
“Az utolsó szám? Nem az utolsó szám, hanem az első. Az első száma Az utolsó szám-nak. Az utolsó száma ellenállásunk első felvonásának. Az utolsó szám egy fordulópontot jelöl. Ellenállásunkat eddig épületekhez, terekhez kötöttük. Ezeket a tereket elvették tőlünk, ezért kénytelenek vagyunk fiktív tereket létrehozni.
Az utolsó szám egy ilyen tér, amely képes megőrizni a szellemet, amit az elveinkért való kiállással teremtettünk, és alkalmas arra, hogy megvitassuk egyetemi ügyeinket és közös jövőnket. Egy olyan kiadvány, ami nem valami ellen szól, hanem valamiért: az egyetemért.
Törekvésünk nem előzmény nélküli: elődünk, a Sirály, a Színház- és Filmművészeti Főiskola folyóirata volt, amelyet dramaturg hallgatók alapítottak 1955-ben. A lap utoljára 1982-ben jelent meg. A sokéves kihagyás után úgy érezzük, most kötelességünk megújítani a hagyományt; nem az intézményért, hanem a közösségért.
Ezt a számot most úgy adjuk át, hogy tudjuk, a helyzetünk pillanatról pillanatra változik, egy dolog mégis bizonyos: mi itt vagyunk, és nem hallgatunk.
A szerkesztőség”