„Nagyobb botrány csak az SZFE-n lett a felsőoktatási „modellváltásból”, pedig a minisztérium által kinevezett, megbízható emberekkel feltöltött kuratóriumok mindenhol visszavágták az egyetemek autonómiáját” – írja a Magyar Narancs. A lap részletes, átfogó elemzést közölt a modellváltó egyetemekről. Az alábbiakban néhány gondolatot emelünk ki a „Jönnek a megváltók” című cikkből, amelyet Teczár Szilárd jegyez.

A teljes elemzést a Magyar Narancs 2020.12.17 – 16,17,18,19. oldalán találják meg.

„Ami a Színművészetivel történik, bizonyítja, hogy a modellváltásban benne rejlik egy intézmény teljes átállításának lehetősége. Az egyetem elveszíti az autonómiáját, vagyona és állami támogatása pedig a közpénzjellegét. Nem az lep meg, hogy nálunk ekkora az ellenállás, hanem hogy máshol szó nélkül tűrik a kuratóriumok túlhatalmát” – mondta Upor László, az SZFE volt megbízott rektora a Narancsnak.

Budai Marcell, a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciájának (HÖOK) elnöke pedig arról értekezett, a bürokráciacsökkentés és a munkaerőpiaccal való szorosabb együttműködés lehetősége miatt alapvetően jó ötletnek tartják az alapítványi fenntartást. Viszont az új működést csak ott fogadták örömmel, ahol a kuratóriumok bevonták az egyetemi polgárokat a folyamarba, például Győrben vagy a Corvinuson.

Polónyi István oktatáskutató szerint a felsőoktatási intézmények modellváltásának hátrányai közismertek a nemzetközi irodalomban: „A magánintézmények általában profiltisztításra, kevesebb és átlagosan nagyobb létszámú szak indítására törekszenek, és nem igazán fektetnek be új képzési programokba vagy alapkutatásba.” Úgy véli, nálunk „civilizálatlan” módon zajlik a privatizáció. „Olyan sehol a világon nincs, hogy az egyetemeket kormányhű emberek kezébe adják, akiknek a kiválasztásában az egyetemnek semmilyen szava nincs” – nyilatkozta Polónyi.

Upor László szerint az SZFE-n elsősorban azt értékelték az autonómiát csorbító lépésként, hogy a Vidnyánszky-kuratórium magához vonta az szmsz elfogadásának és a rektor kinevezésének jogát. „Ezzel lényegében szabadon határozhatják meg az egyetemi működés kereteit, de a gyakorlatban még a saját szmsz-üket sem tartják be, azt megsértve neveztek ki rektorhelyetteseket, intézetvezetőket, és próbálnak beleszólni az induló új osztályokba” – sorolja Upor.

Polónyi István szerint a Színművészeti privatizálása azért is külön történet, mert itt egyértelmű volt az átalakítás mögötti ideológiai átállítási szándék.

Upor szerint „ha csak rólunk lenne szó, akkor is felfoghatatlan lenne, hogy a magyar egyetemi vezetők csúcsszerve, a Magyar Rektori Konferencia miért nem lép fel határozottabban. De valójában a teljes magyar felsőoktatás szabadsága forog kockán.”

Részletek a Magyar Narancsban. A cikket online ITT érheti el.