Upor László: „Olyan csak a filmekben van, hogy a lehullott téglák visszarepülnek a falba”
2021. május 5., szerda 06:57
Folytatódik az Átlátszó Upor Lászlóval készült interjúsorozata.
A teljes interjú itt érhető el.
„Akár százmilliók is érzékelhetik úgy, hogy a Nap a Föld körül forog, attól az még nem lesz igaz. Van, amikor nem a statisztika dönt. Viszont ebben az esetben a józan ész és a tudomány egyfelé mutat. A szakmaiatlan, politikailag motivált és protekcionista átalakítás nem válik javára sem a művészeti életnek, sem a társadalomnak. A források kisajátítása nemcsak tisztességtelen és demokráciaellenes, de kulturális értelemben öngyilkos lépés is. Hosszútávon és nemzeti szinten mindenképpen. A tüntetés éppenséggel ez ellen szerveződött” – kezdi szavait Upor László.
Arról is szót ejtett, hogy az Origo anonim cikket jelentetett meg arról, hogy augusztus 11-14 között nyári szabadegyetemet szerveztek a színművészeti hallgatói. A lap szerint felkészítették őket az egyetemfoglalásra. Ennek kapcsán Upor László elmondta: „Valamit biztosan elnéztek, ez nem az első eset. A blokád/egyetemfoglalás augusztus 31-éről szeptember 1-jére virradóan kezdődött, és az előző fél évben sok minden előzte meg, ami önmagában egy fél történelemkönyvet megtöltene. A nyári szabadegyetemről (nem tábor, nem kiképző) mindent elmondtunk már ezerszer – mindhiába, mert mindenki továbbra is a magáét hajtogatja. Újat a témában csak hosszas, nyugodt beszélgetésben lehetne kifejteni. Ami a (fél)sajtóból árad, az tankönyvi eset, a rágalom laposiskolája: bőven dobáld a sarat, valamennyi biztos rajta ragad a célszemélyen. Hatékonyan cáfolni esélytelen, mert mosakodásnak hat. A tények amúgy sem zavarják azt, akit nem a tényfeltárás, hanem a tényeltérítés szándéka vezérel. Ha pedig tényszerű cáfolatot adsz, fölibe tapasztanak egy ordítóan másító címet, amely úgy mutatja, mintha az ellenkezőjét állítanád annak, amit állítasz. Nem a tartalom, hanem a hangzatos cím számít, akkor is, ha manipulatív és nettó hazugság. Hiába nyerjük sorra a helyreigazítási és sajtópereket (például az itt idézett orgánummal szemben is), ha a csatasorba állt hírpiacitermékek sokszor fittyet hánynak az érvényes ítéletre.”
Arról a nyilatkozatáról is beszélt, ami a kormánysajtóban kiverte a biztosítékot: „A kinevezésük módja és körülményei elfogadhatatlanok a számunkra. Az, hogy ilyen, a felsőoktatási törvénnyel teljesen szembemenő módon jelölnek ki vezetőnek látszó emberi tárgyakat, semmiképp nem elfogadható, legyen szó bármilyen szakmai vagy emberi minőségű személyekről.”
„Nyilvánvaló, hogy a biztosíték nagyon várta már, mitől verődhet ki, hisz hiába provokálnak bennünket éjt nappallá téve, csak nem durváskodunk. Kellett végre találni egy sértésnek látszó szövegtárgyat, és ebben vélték fölfedezni. Még egyszer: az idézetben pontosan vezetőnek látszó emberi tárgyak szerepelnek. Nem az a kérdés, hogy mit gondolok – vagy bármelyikünk mit gondol – személy szerint az illetőkről, hanem az, hogy kinevezésük még a kinevezők ránk erőszakolt törvényeivel sem kompatibilis. Funkciójukat, szerepüket nem tölthetik be megfelelően, azaz csak vezetőnek látszanak. És sajnos nem önálló lények, hisz valakik (emberi) tárgyként tologatják őket a táblán, egyszerű sakkfiguraként játszanak velük – és ezen az sem változtat, ha ők történetesen huszárnak vagy vezérnek képzelik magukat. Olvastam, azt hozzák föl ellenem, hogy ezzel a kifejezéssel dehumanizálom az érintetteket. Képtelenség. A kontextusból azt hiszem világos: ha valaki, hát biztosan nem én dehumanizálom őket. Ám ha tetszik, ünnepélyesen visszavonom, amit korábban mondtam. Tehát: az érintettek nem emberi tárgyak és egyáltalánnem látszanak vezetőnek” – fogalmazott Upor László.
„A kultúrháborúság réges-rég elért bennünket (nem mi robbantottuk ki). Intenzív szakaszát még Kerényi Imre hirdette meg (most mi jövünk – hangoztatta, bárkit foglaljon is magába ez a többes szám egyes). Vidnyánszky tőle vette át a stafétabotot – de ő sem most, hanem már régen –, azóta széles szárnya alá sereglenek a követők. De a dagadó kultúrbirodalom kiépülése, a véres kultúrcsaták után maradó hullahegy valójában járulékos haszon (máshonnan nézve járulékos veszteség). Az alapfeladat nagyobb volumenű: az egyetemek kiszervezése, ellenőrizhetetlen ellenőrzés alá vonása. Mi ezt egy évvel ezelőtt is láttuk, be is kapcsoltuk a vészvillogót, de hasztalan” – emlékeztetett Upor László.
Azt is elárulta, lát-e esélyt arra, hogy az eddigi folyamat valamikor visszafordítható lesz: „Helyre nem fog állni semmi, olyan csak a filmtrükkökben van, hogy a lehullott téglák visszarepülnek a falba, a szétrobbant alma újra összeáll, és kedvesen rádmosolyog. Az okozott kár nem válik semmissé. Abban lehet reménykedni, hogy épül majd valami egészséges(ebb), kevésbé összemaszatolt új, és hogy pár év múlva mindez már nem fog (annyira) számítani, sőt a mostani tapasztalatok csodás művek és kutatások alapjául szolgálnak.”