Upor László az SZFE volt megbízott rektora a Hírklikknek nyilatkozott, többek között arról, hogy sok-sok ember szimpátiája és támogatása kíséri a Freeszfe mozgalmat az útján. 

A teljes interjú ITT olvasható.

„Azt az egy évet, amelyen ha túl nem is vagyunk, de amelynek most a végére értünk, életünk végéig fogjuk használni. Cipeljük, nyilván, tehát lerakni nem tudjuk, de ha a történteket nem csak tehernek tekintjük, hanem inspirációnak is, akkor elképesztő muníciót kaptunk a hátralévő tíz, ötven, vagy nyolcvan évre – kinek mennyi van még” – fejtette ki Upor László dramaturg.

„Először is, az a tisztánlátás, amit nyertünk azáltal, hogy az úgynevezett hatalom nyers, brutális arroganciájával és vegytiszta erőszakosságával kerültünk szembe, ami mindenképpen egyedi tapasztalatnak mondható – túl persze a hétköznapok nyomasztó súlyán, amely mindannyiunkra rátelepszik. De a konkrét találkozás azzal az intézményes és személyes akarnoksággal, amely ezt az egész történetet jellemezte, mégiscsak újdonság volt számunkra. Ennél azonban sokkal fontosabb, hogy az ember megtapasztalta annak a természetes erejét is, milyen, amikor egyszerre többen gondolják, hogy nem kell ennek az erőszaknak engedelmeskedni. Rengeteg csodálatos, kreatív közösségi tevékenységet, fordulatot, gondolatot, akciót hoztak az elmúlt év küzdelmei. Az egyébként is jócskán összeforrott egyetemi közösség százszor összeforrottabbá vált. Ráadásul olyan dolgok kerültek elő és nőttek ki ebből a dús kreativitásból és mindabból, amivel szembetaláltuk magunkat, hogy ha nem lenne ennyire szomorú a történet, rettenetesen lehetne örülni” – tette hozzá Upor László.

A fiatalokról szólva úgy vélekedett: „Ez az időszak őrületesen kemény alapot ad mindahhoz, amire szükségük lesz, hogy ebből a mostani állapotból kilábaljanak. (…) Iszonyatos nagy morális lepusztulás helyébe és romjain kell majd egy jobb típusú, egészségesebb levegőjű világot építeniük. Mégpedig azért, mert a legnagyobb bűn, ami itt történt – túl a gazdasági és politikai bűnökön – a lelkek, sőt, a társadalmi lélek totális szétrombolása, az emberek végletes egymással szembeállítása. Ezt rendbe tenni sokkal hosszabb folyamat lesz, mint akár a gazdasági katasztrófa elhárítása, akár a politikai görbületek kiegyenesítése. Ezek a srácok, akik a felnőtt életük elején járnak, végig fogják tudni csinálni, és ha egy kis szerencséjük van, akkor ennek a folyamatnak aktív részesei lesznek, tarsolyukban mindazokkal a tanulságokkal, amelyeket most kénytelenek voltak leszűrni. Lelkesedéssel és tettre készen, valamint a szükséges naivitásnál nem több öncsalással” – összegzett az SZFE egykori rektorhelyettese.

A kérdésre, nem vállalnak-e túl nagy felelősséget, amikor a FReeSZFE megalakításával elhitetik a hallgatókkal, hogy létezhet egy párhuzamos valóság, azaz az állami színművészeti oktatás mellett egy új, tiszta, hamvas, rózsaszín egyetem is, azt felelte: „Úgy érzem – és távol álljon tőlem bármilyen gőgös megfogalmazás –, hogy nem mi építünk párhuzamos valóságot. A valódi, érvényes létezést folytatnánk organikusan az adott és lehetséges körülmények között, természetesen állandó és helyenként radikális korrekciókkal. A párhuzamos valóságot azok próbálják felépíteni, akik minden alapot és alapozást nélkülözve, minden gyökeret kitépve, kiásva, elvágva, elfűrészelve, baltával szétforgácsolva igyekeznek egy gondolkodásmód, egy intézmény, egy hagyomány, egy közösség helyébe felépíteni valami illuzórikusat, valami olyasminek a rekonstrukcióját, replikáját, ami igazán soha nem létezett, csak az álmokban. Mások számára inkább rémálmokban. Kétségtelen, hogy a mi helyzetünk sokkal nehezebb, hisz’ a pénz, paripa, fegyver nem nálunk van, de a valósághoz mégiscsak annak lehet több köze, amivel mi próbálkozunk” – nyilatkozta Upor László, aki szerint nem az anyagi feltételek fogják megszabni, milyen művész válik a fiatalokból.

A teljes interjú ITT olvasható.