Urbanovits Kriszta színművészt, a KV Társulat egyik alapítóját is kérdezte április végén a Trafó blog arról, hogy viseli a vírus miatt kialakult helyzetet.

1. Hol vagy most, és mióta?

Zuglóban, itthon, március 18-a óta.

2. Miben játszanál, mit próbálnál és kikkel, ha épp?

Most kezdődne a KV Társulat főpróbahete; Ördög Tamás rendezésében mutattuk volna be Fassbinder Miért lett R. úr ámokfutó c. művét. A próbákat azonban nem hagytuk abba, online folyik a munka, rendületlenül. Lengyel Annával is készül egy projekt, szintén online.

3. Mi segít a napok túlélésében, kialakult valamilyen újfajta rutin?

A túlélésben az segít, hogy próbálunk, és folyamatosan szervezzük a KV Társulat életét. A mindennapjaim eddig is szigorú rend szerint zajlottak, a kutyám keretezi az életemet, újfajta rutint viszont nem akarok kialakítani, mert nem tudom elfogadni, hogy ez, ami most van, normális állapot. Úgyhogy erre nem szeretnék berendezkedni.

4. Mi a legjobb ebben az egészben?

Szerintem ebben nincs jó. Számomra ez a világ, amit most élünk, olyan, mint amikor a Harry Potterben megérkeznek a dementorok, és a jelenlétükben minden öröm, szépség és boldogság megsemmisül. De a dementoroknak az Azkabanban van a helyük, és nem szabad őket onnan kiengedni.

5. Ajánlanál valamit, ami jól esett mostanában?

Ami az utóbbi időben nagy örömet okozott, az két SZFE-s bábelőadás: a  Háromfejű király és a Kacsa, halál, tulipán. Ezeket nagyon-nagyon szerettem. És hihetetlen, hogy nekem eddig kimaradt a DV8 The Cost of Living című előadása, örök hála Cuhorka Emesének, hogy megosztotta! A harmadikat pedig minden nap megnézem, szerintem nem kell magyarázni, hogy miért:

+1 Mit kérnél egy futártól, aki házhoz szállítana neked bármit? Mire lenne most szükséged?

A következő havi színházi műsorra.

Szerkesztette: Miklós Melánia

Köszönet a Trafónak!