Tegnap, Psota Irén születésnapján utcát neveztek el a Madách Színház legendás színésznőjéről.
Psota Irén majd 50 évig élt abban a házban, amely a most már róla elnevezett utca mellett van. Az ünnepségen részt vett Őrsi Gergely, a II. kerület polgármestere, Szirtes Tamás, a Madách Színház igazgatója, Képes Gábor író, valamint Farkas Gábor Gábriel énekes.
“Köszönet az önkormányzatnak és minden támogatónak, akik lehetővé tették, hogy Psota Irén nevét közterület viselje egykori lakóhelye mellett” – közölte a Madách Színház.
“A Szabó Magda sétány, a Solt Ottilia tér és a Komlós Juci köz után ma felavattuk a Psota Irén utca tábláit is. Ezzel teljessé vált a 2021-ben meghirdetett nőnapi utcanévadó-sorozatunk, mind a négy addig névtelen közterület méltó elnevezést kapott a közösségtől, hiszen olyan nők nevét viselhetik, akik maradandót alkottak, és akikre büszkék vagyunk. Fontos, hogy sosem csupán utcanévtáblát avatunk. Az a célunk, hogy emlékhelyeket hozzunk létre, hogy szomszédainkra, példaképeinkre és büszkeségeinkre mindig emlékezhessünk és időről időre visszajárhassunk hozzájuk. Psota Irén vízivárosi. Itt lakott a Csalogány utca elején, itt sétáltatta a Zsuzsinak elnevezett kutyáit, itt élt közöttünk. Számtalan személyes ismerőse, szomszédja, az itteni boltos vagy a többi kutyás élénken emlékszik még a Művésznőre. Mert nemcsak a lakása volt itt, ő belakta és élettel töltötte meg a környéket” – írta a polgármester.
“Van, akinek a sanzonénekes jut róla eszébe, van, akinek Lujza a kabaréból, mások talán a drámai szerepeit említenék először, de, amire biztosan mindenki egyszerre gondol, hogy ő a DÍVA, a NŐ, így, csupa nagybetűvel! Nem játszott, a lényéből fakadt az elevensége, a fékezhetetlensége, a rejtelmei, a titokzatos tekintete. Mindannyian, akik végigélték a XX. század világégéseit, tragédiák sokaságát élhették túl. 29-ben született, de a gazdasági világválság és a világháború idején neki még a kortársainál is nehezebb volt az élete.„Mikor az ember nem tud sírni, akkor kacag” – énekelte, és így segítette át magát minden nehézségen a vicces, könnyed, fékezhetetlen, sokszor szarkasztikus és önironikus természete. Életéből több Shakespeare dráma is íródhatna, az átélt fájdalmak, gyermekkorának rettenetes történései, magánéletének kudarcai több életnek is sok lett volna. Mindent megkapott az élettől, csak a két legfontosabbat nem: Gyereke nem lehetett és a nagy szerelmét börtönbe zárták hosszú évekre. De még ezt is a rá jellemző szarkasztikus humorral élte meg: „Valaki megkérte a kezemet. Az illető neve magány.” Neki ott maradt a színház, a színpad, a színészet – a lehetőség, hogy könnyebben viselje azt, amit amúgy túlélni sem egyszerű. Ő volt a díva, a tragika, a komika, a színház nagyasszonya, a filmek ünnepelt királynője. Ő volt a Nemzet Színésze, a kétszeres Kossuth-díjas és kétszeres Jászai Mari-díjas színésznő. De nekünk, itt a II. kerületben ennél sokkal több volt” – szögezi le Őrsi Gergely.
Psota Irén 1970 óta lakott a Csalogány utcában, több mint negyven évig sétált a Duna parton, onnan indult a színházba és ode jött haza.
“Itt tanulta a szerepeit, itt szeretett, sírt, örült, itt élte az életét. Itt adott neki szerenádot 2008-ban a Cotton Club Singers és a Hot Jazz Band, a 85. születésnapján pedig Haumann Péter és Farkas Gábor Gábriel. Ma is azért jöttünk össze, hogy köszöntsük őt a születése napján” – mondta Őrsi Gergely.
Fotó: Őrsi Gergely Facebook-oldala