Hozott lélek című, 2015-ben megjelent kötetéből Háy János azonos címmel írta színpadra A lány, aki hozott lélekből dolgozott címűnovellát, amelynek ősbemutatójára 2018 szeptemberében került sor a Szkénében Szabó Máté rendezésében.

A színpadi műben egy fiatal rendőr faggat egy pszichológust azt „nyomozva”, hogy a lánnyal vagy bárkivel lefolytatott kezelés segít-e, segíthet-e abban, hogy az ember elkerülje saját sorsát. Egyáltalán: van-e felelősségünk a másik ember életéért?

Mucsi Zoltán mellett Kovács Krisztiánt és Moldvai Kiss Andreát is utoljára láthatjuk június 5-én.

„A főszereplő Nő pszichológusát alakítom, de én játszom a férjét, a szeretőt is, és időnként egy plasztikai sebész bőrébe is belebújok. A karakterek mellett nagyon izgalmas az, ahogyan Háy szereplői ide-oda ugrálnak az időben: a néző tanúja lehet a nő és a pszichológus beszélgetésének, majd hirtelen visszaugrunk a nő múltjába, ahol feleségként látjuk őt viszont, és a férjével való kapcsolatát mutatjuk meg – tehát olyan az egész, mintha a pszichológus fogadóórája közben elevenednének meg a már megtörtént események” – nyilatkozta a darab kapcsán Mucsi Zoltán kortársonline.hu-nak.

„Mucsi Zoltán Háy szövegeinek specialistája, szakértője. A Nehéz és A Halottember – mindkettő Bérczes László rendezésében – legalábbis ezt bizonyítja. Az önmarcangoló értelmiségi kínlódások, tépelődések, rágódások széles skáláját képes megmutatni, miközben ezeknek a nyavalygásoknak önsajnáló, nárcisztikus oldalát is érezteti. A mostani darab pszichiátere kicsit más, bár alapjában hasonló. Az előbbi értelmiségi öntudatos, mondhatni öntelt változata. Büszke arra, hogy túlteszi magát a kételyein. Azonosul a feladatával, bár nemigen hisz benne. A többi férfit pedig, akit megjelenít, a lélekgyógyász értelmezésében adja. Nem változik át látványosan, inkább csak szerepjátékkal segít a lelki bajaival hozzá forduló páciensnek a történések felidézésében.

Moldvai Kiss Andrea félénk, visszahúzódásra hajlamos, talán kissé életidegen, ha nem életképtelen asszonyt alakít, aki mégis kénytelen élni. De szinte mindent, amivel az élet jár, szenvedéssel teli feladatként él meg. Kényszeredetten alkalmazkodik a helyzetekhez, amelyekbe az élet sodorja. Kelletlenül, de követi a mintákat. Mást nem tehet, mást nem is képes tenni.

Kovács Krisztián nyomozóként jelentékeny értetlenséggel, ámuló rácsodálkozással szemléli, hallgatja, olykor kommentálja a rendőri szemmel átláthatatlan, rendőri észjárással értelmezhetetlen, megfoghatatlan, intézkedésre teljességgel alkalmatlan történéseket. Ő lenne a norma, a mérce, az ellenpélda? Inkább rezonőr, szemtanú, aki éppoly tehetetlen, mint a tragédia elszenvedői” – fogalmazottZappe László, a fidelio.hu oldalán.

Míg Kovács Dezső szerint (szinhaz.net): „Egyúttal mindvégig rácsodálkozhatunk Mucsi Zoltán érett jellemformáló művészetére, amelyben életismeret, emberismeret, s figuráinak olyan mélyről fakadó ironikus láttatása figyelhető meg, amely aztán az előadás legfőbb humorforrásává válik. Az a kőkemény, ám szenvtelenül hideg, szinte érzelemmentesen leíró ábrázolásmód, amely Háy művét jellemzi, Mucsi ajkán kap olyan érzékien dévaj, rezignációmentesen rideg, már-már jegesen cinikus megformálást, amely egyfajta koherens világnézet, létszemlélet lenyomatává válik. Háy az emberi viszonyokban dúló traumákról tudósít, szétzilált, kiégett kapcsolatokról, illúziótlanul komoran, szarkasztikusan. Az előadás ezt bontja ki színesen, elevenen, gyilkos humorral. Bravúros, ahogy a Mucsi játszotta figurák finom iróniával áttűnnek egymásba.”

„Moldvai Kiss Andrea amolyan Everywoman, aki tehetetlen az önbeteljesítő jóslatokkal szemben. Nem sínre, de vakvágányra állítódott az élete. Nő, aki az anyát is viszi magában tovább, ezért játssza mindkét szerepet. Pedig ő élni szeretne, a küzdelemből azonban csak sodródás lesz. Át- és visszaalakulásai bámulatosak, egyszerre van benne meg a fiatal, az érett, a lázadó, a reménykedő, a küzdő és a mindent feladó, az anya meg a lány” – fogalmazott Papp Tímea a Revizor oldalán.

„Háy János drámája elképzelhetetlen lenne Mucsi Zoltán érdes színészete nélkül. Keserű humorral hívják fel a figyelmünket arra, hogy cipeljük elődeink összes terhét. A lány, aki hozott lélekből dolgozott a Szkéné Színházban vitriolos kritikája a boldogtalanságunknak.” – írta a produkcióról Szekeres Szabolcs: A nyelv öröme című értekezésében.

Az előadás színlapját itt találják és jegyet is itt tudnak váltani.