Július 14-én tizenkét év után a Kultúrbrigád csapata befejezi évadát, és hét év után az Átrium üzemeltetését is. A kulturális állami támogatások független színházakat ellehetetlenítő megvonása után öt éve tartó kötéltánc végére tesznek pontot, remélve, hogy az utolsó évadban méltón sikerült búcsút venni a színháztól, amelyet csináltak. Az elkövetkező kevesebb mint három hónapban a repertoáron lévő előadások búcsúznak el az épülettől.
„Köszönjük, hogy amíg lehetett, a közönségünk velünk volt, és segített egy olyan helyet működtetni, ami olyan volt, amilyennek szerintünk lennie kellett. Köszönjük, hogy velünk vagytok az utolsó hetekben is. Bízunk benne, hogy találkozunk még, hogy egyes előadásaink máshol újjáélednek, de persze vannak olyanok is, amelyek végleg elköszönnek a közönségtől” – mondja Zsedényi Balázs, a társulat operatív igazgatója.
A világhírű Tony-díjas Broadway-musical, az elmúlt években töretlen sikerrel futó Az Őrült Nők Ketrece tíz éves évfordulóján, július 11-én köszön el az Átriumtól. Július közepéig még hat alkalommal látogat el a Mindenható Alföldi Róbert bőrébe bújva a Margit körútra, hogy megossza gondolatait az elmúlt néhány tízezer év történéseiről és tapasztalatairól. A hatalmas sikerrel futó David Javerbaum-darab, az Isteni végjáték a Broadway és a West End után érkezett Budapestre 2020-ban.
Még ötször láthatják a nézők Vámos Miklós népszerű regényéből készült, Anya csak egy van című egyszemélyes darabot a Bisztrószínpadon, Nyulassy Attila rendezésében, Ivanics Tamás előadásában, és négy alkalommal a Holt költők társasága című kultikus, Oscar-díjas film színpadi adaptációját Vidovszky György rendezésében.
A hazai és nemzetközi közélet áthallásaival is tarkított Igenis, miniszterelnök úr! című színdarabban a címszereplő Hevér Gábort, míg a minden hájjal megkent kabinetfőnök szerepében Alföldi Róbertet még négy alkalommal láthatja a közönség az Átriumban, ahogy még négyszer lesz Alföldi Róbertnek – Norrison bankigazgató szerepében – egy órája arra, hogy kifordítsa a világot a sarkából az Egy, kettő, háromban. Reginald Rose egyik legsikeresebb és legismertebb műve, a 12 dühös ember is még látható pár alkalommal a Margit körúti színházban.
Kovács Máté még háromszor indul útnak a bogyósgyümölcs-ültetvényről, hogy felfedezze a nagyvilágot a Háy-mű adaptációjában a Bisztrószínpadon. Három alkalommal kísérhetik végig a nézők Nyúl Béla bukását a Móra Ferenc szatirikus kisregényéből készült Fábri Zoltán-film, a Hannibál tanár úr színpadi adaptációjában. Ugyanígy háromszor látható Yasmina Reza világhírű komédiája, Az öldöklés istene is, amelyben két gyerek iskolai verekedése kapcsán kirobbanó házaspárbajban a felnőttek vívják az igazi csetepatét. A harmincas évek kabaréinak világát ötvözi a jelennel, élő zenével és eredeti dalokkal Klaus Mann regényének adaptációja, a Mefisztó, amelyben július közepéig még háromszor láthatják Alföldi Róbertet Hendrik Höfgen szerepében. Katona Péter Dániel pedig egymaga jeleníti meg Totth Benedek Holtverseny című kultregényéből készült produkcióban az előadás valamennyi karakterét az Átrium színpadán, még három alkalommal.
Nem pusztán egy szép szerelmi történet A félelem megeszi a lelket című színdarab, amelyet Fassbinder 1974-ben született filmje alapján állított színpadra Alföldi Róbert, Hernádi Judittal és Bányai Kelemen Barnával a főszerepben. Még kétszer kerül műsorra az Átriumban, ahogy a részekre szakított díszelőadás, A trianoni csata is, amelyet három anyaországi és öt határon túli játéka tesz izgalmassá, akik a történelmi események bemutatása helyett saját, személyes tapasztalataik tükrében közelítenek a nemzeti identitás, a haza, a magyarság, a nacionalizmus dilemmájához.
Az Átrium nem zár be véglegesen, csupán a Kultúrbrigád fejezi be az intézmény működtetését, tehát a fent felsorolt előadások július 14-e után itt többé nem lesznek láthatóak. „Bízunk abban, hogy majd követtek bennünket, akárhová is visz az utunk, hiszen a színházcsinálást nem fejezzük be, az az életünk. Ezért bízunk benne, hogy lesz még alkalom, hogy találkozzunk és együtt gondolkodhatunk arról, hogyan érdemes élni itt és most…”
Fotó: Lakatos Péter