Az egykori üzletemberből előbb regény-, majd drámaíró lett. Legújabb darabja, a Skorpió a Belvárosi Színházban, Máté Gábor rendezésében került színpadra. Kerékgyártó István írót a Magyar Narancs oldalán Csabai Máté kérdezte.

A Skorpió egy gazdag vállalkozóról szól, aki megszedi magát a 90-es években. Ennek kapcsán Kerékgyártó István elmondta: „Az életem nagy élménye a rendszerváltás volt, ezt nem is tagadom. Harmincnyolc éves voltam, nem túl fiatal ahhoz, hogy ne tudjak bekapcsolódni, és nem is olyan öreg, hogy ne legyen energiám alkalmazkodni az új történelmi helyzethez. Filozófiatörténetet tanítottam akkor az egyetemen, de elővettem a jogi diplomámat, hogy a társaimmal megalapítsuk Magyarország egyik első pénzügyi tanácsadó cégét, amelynek révén mélyen beleláttam a privatizáció folyamataiba. Ezeket az élményeket valóban megírtam vagy három-négy könyvben, de remélem, az is látszik, hogy nem ez az egyetlen témám. A hedonizmusról, az élet örömeiről is több regényben írtam. Viszont naponta gondolok rá, hogy mindaz, amit most magunk körül látunk, a kilencvenes években kezdődött, ott kell keresnünk a miérteket, és ez nekem, immár hetvenévesen, sok okot ad a töprengésre.”

A felvetésre, lehetséges-e, hogy az a világ, ami a Skorpióban is feltárul, minden szörnyűségével is elbájolja, kifejtette:
„Nem, semmiképpen! Az egyik nap még Wittgensteinről tanítottam a katedrán, a másik nap pedig ott voltam azok között az emberek között, akik azzal fenyegettek egy tárgyalás után, hogy ha bármi kikerül innen, eltörik a kezemet. Aztán kiszivárgott valami, igaz nem tőlem, de azért lehetett rettegni, hogy mi lesz. Inkább taszított ez a miliő, undorodtam. De mégis találtam valamiféle intellektuális izgalmat abban, hogy lehet állami vállalatból jól működő magánvállalatot létrehozni, mert a privatizációban voltak tisztességes történetek is.”

A drámában a konfliktusok abból fakadnak, hogy az öreg cégvezérnek át kell adni a birodalma irányítását a fiainak, erre azonban nem képes.

Kerékgyártó István kifejtette: „Máté Gáborral rendszeresen összejárunk, jó tíz éve ő rendezte meg a Rükverc című darabomat is, de nem csak a színház köt össze minket. Vele beszélgettünk arról, mit jelent az öregedés. Látjuk magunk körül meg magunkon is, milyen nehéz átadni a stafétabotot. A szakmai utódlás minket is érdekelt, hiszen a színházi világban is zajlik egy generációváltás.”

A teljes interjú itt olvasható.