Vacsora öt személyre – Premier a SzínházTV-n a budaörsi színházból
2022. február 16., szerda 11:17
Február 19-én, szombat este 19:00 órától premierrel készül a SzínházTV. Elrepítik a közönséget a 70-es évek világába, ahol számos olyan korleletettel, társadalmi és világnézeti dilemmákkal találkozhat, melynek nyomai egy fél évszázaddal később hazánkban még mindig fellelhetőek.
Az előadás tűpontosan vezeti a nézőt végig a drámai cselekményen, amit a rendező bőséges humorral itat át, miközben a női szerepkörök is kirajzolódnak a 70-es évek hétköznapjaiból.
Ajánló a darab elé:
Észtországban járunk, illetve az Észt Szovjet Szocialista Köztársaságban, a hetvenes évek végtelen közepén, olajbányászatból élő kisvárosban, lakótelepi tisztaszobában. Fiatal házaspárt ismerhetünk meg, a geopolitikai helyszín és a történelmi idő afféle mintapolgárait, vagyis mérnök férjecskét és tudós asszonykát. Épp a férj szüleit várják, vacsorára.
No, ilyenkor szokott a helyzet elfajulni – és ez történik ezúttal is. Nem mintha egy anyós érkezése, a világon bárhol, bármi jót ígérne: de itt, a hamvába holt ipari projektek földi pokollá lett romjain, a világmegváltó eszmék paródiává züllött roncsai között egy anyós is duplán fáj. Nem csoda tehát, ha az este pillanatok alatt csatatérré varázsolja a vacsoraasztalt, mégpedig olyan csatatérré, ahol győzni nem lehet, csak – optimális esetben – kevésbé veszíteni, mint az ellenfél, vagy –ség.
Még szerencse (ha ennek a szónak ebben a tér-idő környezetben volna bármiféle jelentése), hogy minden rosszból, a legrosszabbikból is, van kiút. Igaz, ebben a tér-idő környezetben a még rosszabb felé nyílik, de legalább kiút, és hőseink szépen végig is gyalogolnak rajta. Még nagyobb szerencse, hogy, mire hőseink elfáradnának a gyaloglásban, beállít minden családi drámák nélkülözhetetlen hőse, a Hívatlan Harmadik, és felfrissíti a pokolba vezető lépteket. Még ennél is nagyobb szerencse, hogy ebben a tér-idő környezetben mindenki mögött ott áll a mindenható Állam, és közbelép, ha baj van. Igaz, nagyjából úgy, ahogy Molière Tartuffe-jának végén a Király küldötte; hogy a megoldáshoz képest a probléma egész elviselhetőnek tetszik – de fő, hogy közbelép.
De a legnagyobb szerencse (ha ennek a szónak ebben a tér-idő környezetben, stb.) az, hogy a Pokol, írják, mondják, tudják, sejtik, akik már jártak ott – és ez Dantétól kezdve nagyjából mindnyájunkról elmondható – tulajdonképpen egész érdekes, és néha-néha kifejezetten mulatságos hely. Enn Vetemaa öt személyre terített vacsoraasztala körül legalábbis mindenképpen az.
„Böröndi Bence érzékenyen nyúl a drámához és domborítja ki általános emberi vonatkozásait pontos színészvezetésével. A lélektani elemzések mélyre szántanak, azt hihetnénk az emberi konfliktusok kibontása alapján, ez egy mai darab. Az egyfelvonásos produkció lendületes, magával sodró”
– írta a produkció kapcsán Varga Kinga a szinhaz.net-en.