„A vadnak nincs puskája. De csak azért, mert az agyán kívül minden szerve jobb, tökéletesebb, használhatóbb az emberénél. Jobban lát, jobban fut, jobb a hallása, szaglása, repül, ugrik, úszik…, nincs szüksége ruhára, pénzre, késre, telefonra…” – ezt írja a Kossuth-díjas Bodrogi Gyula, a Nemzet Színésze a Vadakat mesélek című könyvének bevezetőjében.

Aztán így folytatja: „A vad is vadászik. Csúnya, elítélendő, gyáva alapállásból: mindig az erősebb eszi meg a gyöngét. Igaz, a nyúl nem vadászik a nyúlra, farkas a farkasra, hiéna a hiénára, oroszlán az oroszlánra… Az ember mindenre vadászik, nyúlra, farkasra, hiénára, oroszlánra, emberre… A vadász még az orvvadászra is vadászik. Talán ezért van még mindig nagyon sok vadállat. Lehet, hogy paradoxon, de a vadászoknak köszönhető a Földön ma is létező vadállomány.”

Bodrogi Gyula könyve a héten jelenik meg a könyvesboltokban a Magyar Konyha kiadásában. A kötetben régi és új vadásztörténeteket olvashatunk, hiszen a színművész 70 éve járja az erdőt, figyeli az állatok és emberek viselkedését, és ezalatt az idő alatt rengeteg érdekes, izgalmas, drámai vagy éppen mulatságos esemény történt meg vele – ezeket írta le, amelyeket a Magyar Konyha kötetbe rendezett.

Vinkó József, a Magyar Konyha főszerkesztője az előszóban úgy fogalmaz: „Sokszor le sem akasztja a válláról a fegyvert, megelégszik a cserkeléssel, hiszen oroszlánt elég lélekben elejteni, a többi ráadás. Ez Bodrogi Gyula erkölcsi alapállása.”

Bodrogi Gyula az Origónak adott interjújában azt mondta: óriási szeretettel írta a könyvet, és mindenkinek ajánlja, aki szereti a természetet, az állatokat, és persze a jó ételeket, mert kiváló recepteket is lehet olvasni a könyvben.

„Amikor elkezdtem vadászni 1971-ben, mindig elmeséltem a történeteimet egy újságíró barátomnak. Egy alkalommal megkérdezte tőlem: Gyuszi, miért nem írod le ezeket a történeteket? Gondoltam, megpróbálom, és valóban egy-egy érdekesebb históriát papírra vetettem. Amikor két-három hónap múlva visszaolvastam, mindig újra előjöttek az élmények, a pillanatok, az erdő szépsége, a vadak méltósága, a vadászat izgalma. Élvezetes volt újra és újra elolvasni. Vinkó Józseffel, a Magyar Konyha főszerkesztőjével évek óta nagy barátságban vagyunk. Sokszor meséltem neki ezeket a vadásztörténeteket. Egy alkalommal azt mondta: kötetbe rendezné, és kiadná. Én pedig nagyon nagy szeretettel belevágtam, és boldog vagyok, hogy megjelent a könyv. Mindenkinek ajánlom, vadásznak, nem vadásznak, és mindenkit nagyon szeretek, aki elolvassa” – fogalmazott a Nemzet Színésze.

Azt is hozzátette: „Apróvadakról és nagyvadakról, fácánról, nyúlról, őzekről, szarvasról, vaddisznóról tudhat meg többet az olvasó. Például azt is leírom, hogy a vaddisznó nagyon okos állat, és egy kicsit meg is lehet szelídíteni. (…)
De felvillan egy-egy nagy színész története is. Elmondom, mi a vadászláz, az őzhívás, vagy a riglizés. (…) Belecsempészek egy-egy jó receptet, ugyanis bármerre jártam vadászni, ott mindig volt egy háziasszony, vagy egy vadász, aki kiválóan értette, hogyan kell bográcsban főzni vagy parázson sütni. Tőlük rengeteg különleges, ízletes étel receptjét ismertem meg.”