A Színház-és Filmművészeti Egyetem Intézetvezetői Tanácsa nevében
fogalmazott meg gondolatokat és tényeket Gáspár Máté, az Elméleti és Művészetközvetítői Intézet mb. vezetője.

2020. június 16-án fenntartónk, az Innovációs és Technológiai Minisztérium szakmai egyeztető fórumot tartott az egyetem modellváltásával kapcsolatban. Mivel erre a találkozóra nem kaptunk meghívást, másnap levélben fordultunk a résztvevő szakmai szervezetekhez tájékoztatásért az ott elhangzottakról, illetve álláspontjukat megismerendő. Válasz gyanánt pár napja a Magyar Teátrumi Társaság (MTT) nyílt levelet tett közzé. A szervezet elnöksége által jegyzett dokumentum kioktató hangvétele, csúsztatásoktól, rágalmazásoktól és tárgyi tévedésektől hemzsegő tartalma, sanda programalkotása hű lenyomata annak a szakmainak álcázott hatalomtechnikai működésmódnak, amellyel ez az érdekkör évtizede megosztja a színházi szakmát, és magának követeli a tévedhetetlen igazságosztó szerepét. 

A tényszerűség és a történeti helyzet rögzítése érdekében osztjuk meg az egyetemi közösséggel és minden józan érdeklődővel kommentárjainkat, habár nem bízunk benne, hogy elvakult ellenfeleinket bármiben is meggyőzhetnénk, de továbbra is számítunk a hallgatag többség szimpátiájának aktivizálódására, és egy felvilágosultabb jövőben igazságaink elismerésére.

Az MTT nyílt levele semmilyen információt nem oszt meg, tehát nem válaszol az eredeti, a minisztériumi egyeztetés tartalmára vonatkozó kérdésünkkel kapcsolatosan. Ellenben különböző témájú, célzatú és stílusú állításokat fogalmaz meg, amelyekből szó szerint idézünk, hozzáfűzve saját kommentárjainkat. Jelen dokumentum emiatt hosszú és többféle beszédhelyzetből fogalmaz. A türelmes olvasó bőven találhat benne az összetett problémakörből érdeklődését kiszolgáló vitaanyagot.

Idézet 1️⃣. (apró stiláris felütés) 
„segítő szándékkal jegyezzük meg, hogy az SZFE HÖK által az átalakulás okán kezdeményezett petíció címzettje prof. dr. Palkovics László, felsőoktatásért felelős államtitkár, mi az Önök helyében ezt a címzést kijavítanánk…)”

📌 A sajnálatos elírást nyilvánosan ilyen módon helyre tevő mondat nem tükröz őszinte segítő szándékot. A kioktatás pedig azért sem hiteles, mert a levélíróknak a címzésben az egyik megszólított nevét sem sikerült eltalálniuk (Laura helyett Líviaként szólítják meg a HÖK Tanulmányi és Kommunikációs Bizottságának elnökét.)

Idézet 2️⃣. (innen kontextuálizálás)
„Válaszunkban nem álságos jogtechnikai és felületes aktuálpolitikai szempontokat említünk,…”

📌 Mivel pont ilyenekkel operálnak a politikusok és nyomukban a kormánypropaganda, ezért kénytelek vagyunk komolyan kezelni őket, s ezt meghatározó szakmai szervezetként a MTT-tól is elvárnánk.

Idézet 3️⃣.
„az MTT-nek semmilyen jogi kompetenciája nincsen a kérdésben: az átalakulás jogszabályaiban hivatalos érintettségünk nincs, az MTT-nek, ahogy a korábbiakban, úgy a jövőben sem lesz semmilyen jogi viszonya az SZFE-hez.”

📌 A hivatalos érintettség hiánya nem jelenti a nem hivatalos befolyásolási szándék mellőzését, aminek az alábbiak bőséges bizonyítékát nyújtják. Ez viszont egy magát reprezentatívnak tartó szakmai szervezet részéről nem más, mint az informális hatalommal való visszaélés, jogkör átlépés és követhetetlen, szürkezónás eljárás. 

Idézet 4️⃣.
„Az Egyetem nem tagja a Teátrumi Társaságnak, így az alapszabályunk által a tagjaink számára biztosított és elvárt érdekképviseletet sem tudjuk az SZFE felé ellátni.”

📌 Nem is kértük, hogy az MTT képviselje az érdekeinket, mivel azok jól láthatóan nem esnek egybe. Miért is lenne amúgy felsőoktatási intézményünk tagja a (főként vidéki) színházakat tömörítő szervezetnek? Az aláírókhoz ezer szállal kötődő Kaposvári Egyetem Művészeti Kara sem tag. A vidékiség itt strukturális kérdés: ezek a színházak hagyományosan saját stúdiójukból nyerik az utánpótlást, 2012 óta pedig a kaposvári „duális képzésből” kikerülőket kell alkalmazniuk.

Idézet 5️⃣.
„Nem mellékes megemlíteni, hogy a fenti szabályozást (ti. a kőszínházakban dolgozó színészek között magas arányban kell felsőfokú végzettségűeket alkalmazni) több, jelenleg is az Egyetemen tanító oktató ellenezte.”

📌 Jelen kontextusban ez az anekdota abszolút mellékes; amúgy az eredeti törvénytervezet kidolgozásában az egyetem számos oktatója részt vett, akik már ott is képviselték a felsőfokú végzettség munkaerőpiaci érvényesítését. Ez végül a módosított verzióban került kodifikálásra, ám akkor is csak részlegesen, mert az MTT köreiben is többen ellenezték a nem színész művészek kötelező alkalmazását legalább a nemzeti kategóriában. Pedig ki kell lépni a pusztán színészközpontú szakpolitizálásból, s ennek egyetlen létező oktatási platformja az SZFE.

Idézet 6️⃣. (innen az SZFE tevékenységének minősítése)
„Legelőször is érdemes néhány, a magyar színházi társadalom által már széleskörűen ismert és vitathatatlan tényt megemlíteni.”

📌 Az egy bekezdéssel feljebb még szerényen csak véleményt, meglátást említő levélírók üzenetüket pár sorral később már vitathatatlan tényekké keményítik. Ettől azonban azok még jórészt semmivel alá nem támasztott valótlanságok maradnak, akkor is, ha közismertnek minősítik. A minimálisan elvárható bizonyítás elvárása alól a levélírók következetes nagyvonalúsággal mentik fel magukat.

Idézet 7️⃣.
„Az SZFE infrastrukturális állapota, épületeinek, előadótermeinek minősége siralmas, a munka- és oktatási körülmények az Egyetemen gyászosak.”

📌 Ez valóban napi tapasztalat, javítására az „új campus” ígérgetésével évtizede nem kapunk forrást. Féltucatnyi beruházási tervet dolgoztunk ki, mindegyik a kultúrpolitika és a befektetői cápák áldozata lett. Vannak közöttük egész vicces történeket, pl. amikor az EMMI által a Nemzeti Színház környékén ultimátum-szerűen (vagy itt, vagy sehol) felajánlott „üres” telekről bejáráskor kiderült, hogy egy szerkezetkész nyolcemeletes lakóház áll rajta.

Idézet 8️⃣.
„Az Egyetem vezetése az elmúlt évtizedekben nem volt képes ezt a helyzetet megszüntetni, egyetlen kormányzattal sem jutottak ebben dűlőre.”

📌 Ha ezzel azt akarja sugallni az MTT, hogy az egyetem egyik politikai oldalhoz sem tartozik, és egyik felet sem hajlandó kiszolgálni, mert a magyar kultúra és nem politikai szervezetek iránt van elköteleződve, akkor ezt a kritikát vállaljuk.
Nem az egyetemre nézve szégyen, hogy a politika a támogatását nem a jövő nemzedékek iránti kötelességtudatra alapozza, hanem a pillanatnyi lojalitástól tette és teszi függővé.

Idézet 9️⃣.
„Az SZFE oktatási munkájának minőségét a szakma jelentős többsége régóta alacsony színvonalúnak tartja.”

📌 Ki a szakma jelentős többsége? Hol adott hangot véleményének? Mi az, hogy alacsony? Mi az, hogy magas? Néhány objektív szám alapján: a 2010 óta kiosztott állami nagy-és középdíjak között a színházművészeti területen a kitüntetettek 75%-a, a filmművészeti területen kitüntetettek 54%-a végzett az SZFE-n. A fiatal tehetségeket elismerő Junior Príma-díjban a színház -és filmművészet kategóriában 2010 óta díjazottak közel 90%-a SZFE-s alumni. Az SZFE-n kívül a világ egyetlen filmes felsőoktatási intézménye sem volt képes három egymást követő évben három hallgatói alkotással Diák Oscar-jelölést kapni, amit 2018-ban Kovács István díjra is váltott.

Idézet 1️⃣0️⃣.
„Az SZFE tudományos munkája csak egy partikuláris értéktartományban elemezhető, és ezt az értéktartományt sem az általános elfogadottság, sem az időállóság nem jellemzi.”

📌 Az SZFE az a hely, ahol a nemzeti tudományos szférában állami díjakkal is elismert tanárok és kutatók az alkotókkal együtt dolgozzák ki a korszerű tudományos kutatás irányait, ahol a művészet maga válik kutatási eszközzé (Art as research). 

Az SZFE csak az utolsó tíz évben több nemzeti és Európai Uniós tudományos pályázaton nyert támogatással tárja fel a szakma esemény- és koncepciótörténetét, miközben szorosan együttműködik a nemzeti és nemzetközi tudományos szervezetekkel. Konferenciái, kiadványai, kiállításai mindezt nyilvánossá és láthatóvá teszik. 

Az SZFE a tudományos utánpótlás biztosítására és a szakmaspecifikus tudás átadására a létező DLA-képzés mellett 2016-ban elindította PhD-képzését. A Doktori Iskolában tudományos kutatóműhelyek, a graduális képzésben tudományos diákkörök működnek, jól látható országos sikerrel – mindez az OTDK statisztikáiban követhető.

A MAB akkreditációs anyagaiban is követhető, hogy az SZFE kinevezett vezető oktatói csapatának majd 50 %-a a magyar és nemzetközi tudományos közélet díjakkal, akadémiai fokozatokkal elismert kutatója, műveik az MTMT-ben ezt a partikuláris szakterületet arányain jóval felül reprezentálják. 

Az időállóság megítéléséhez, a kulturális antropológiai kutatások értelmében, legalább két nemzedéknyi távolság kell, most azt látjuk, hogy dr. Hevesi Sándor, dr. Székely György, Háy Gyula elméleti munkáira építkeznünk nem volt tévedés. 2060 körül lesz látható, vajon a mostani kutatások időtálló alapként szolgálnak-e. Addig pedig a fent említett napi munka szavatolja a K+F+I szempontok érvényesülését.

Idézet 1️⃣1️⃣.
„Az SZFE nemzetközi tevékenysége, kapcsolatrendszere – különösen az e területen a múltban felmutatott sikerekhez képest – folyamatosan gyengül.”

📌 Honnan tudják? Mi a siker? Minek számítanak az Erasmus kapcsolatok, a nemzetközi fesztiválszereplések és díjak, a saját nemzetközi fesztivál (FACT), az európai szinten követendő példák (best practices) közé választott európai Joint Master képzések és a Magna Charta Universitas tagság? 

Idézet 1️⃣2️⃣.
„az egyetem oktatói közössége a független szféra felé orientálja a hallgatókat,…”

📌 Ezt az orientálást gyakorlatilag hogyan kell elképzelni? Volt-e ilyesminek tanúja bárki a levélírók közül? Amúgy még ha igaz is lenne az állítás, miért baj, ha egy rendező különféle közegekben is jártas, sőt személyesen átjárást is biztosítani tud? A magyar színháznál gazdagabb ökoszisztémák is kihalásra vannak ítélve, ha szorgos munkásai nem szállnak virágról virágra.

Idézet 1️⃣3️⃣.
„A tanári kar nem viseli a felelősséget a közpénzből fenntartott kőszínházaink szakemberekkel történő ellátása iránt!”

📌 A kollektív felelőtlenség vádját tényként beállítani olyan csúsztatás, aminek minden igazolást nélkülöző nyilvános megfogalmazása egyszerű rágalom, amit visszautasítunk. Sajnálatos, hogy maguk a rágalmazók ezzel kívül helyezik magukat az értelmes szakmai vita keretén, pedig érdemes lett volna megvizsgálni, kinek hol van a teátrumiak által tapasztalt szakemberhiányban a valós felelőssége. 

Idézet 1️⃣4️⃣.
„Változatlanul ugyanazon szakmai kör folytat oktatási gyakorlatot az egyetemen, merev és elavult struktúrákhoz ragaszkodva, beszűkült elképzelések mentén.”

📌 Ez a Hollik-féle „30 éve nem nyúltak hozzá” üzenet kibontása. Ezzel szemben az igazság, hogy belülről számos újítás történt az egyetemen, némely kényszer hatására, némely szakmai és társadalmi felismerésektől, illetve a hagyományok által vezérelve. Csak pár példa a sok közül: a bolognai átállás, a doktori iskolák felállítása, az integrált filmes képzések beindítása, a színész-rendező specializációk kiszélesítése, a művészetközvetítői szakok elsőként történő meghirdetése, a fiatalabb tanári generációk kinevelése és bekapcsolása az tanítvány-tanársegéd-mester hagyomány alapján (2020-ban így lehet intézményünkben társosztályfőnök ifj. Vidnyánszky Attila.)

Idézet 1️⃣5️⃣. (innen a tervezett modellváltás előnyeinek szajkózása)
„A mostaninál biztatóbb és távlatosabb finanszírozási helyzetet tesz lehetővé, hiszen három évre előre tervezhető lesz az egyetem gazdálkodása.”

📌 Az egyetem finanszírozása – a közintézményekhez hasonlóan – báziselven működik, tehát elég kiszámítható. Vagyis nem a kiszámíthatóság, hanem az összegszerűség a probléma, erre pedig semmilyen garanciát nem tartalmaz a tervezet. A jelenlegi szabályozás keretében is lehetne többéves keretszerződést kötni, ez önmagában nem indokolja a modellváltást.

Idézet 1️⃣6️⃣.
„A mostaninál nyitottabb, befogadóbb és oktatási-tudományos módszereiben modernebb intézményt tesz lehetővé.”

📌 Az oktatói-tudományos munka irányításának letéteményese a rektor. Eszerint az MTT-nek van jelöltje olyan személyre, aki az elvárt eredményeket a jelenlegi vezetésnél megbízhatóbban képviseli? S vajon milyen felhatalmazás alapján avatkozik bele az egyetemi autonómiába, ha erre se felhatalmazása, se jogköre? 

Idézet 1️⃣7️⃣.
„Növeli az egyetemi autonómiát, hiszen a közvetlen állami irányítás helyett egy szakmai alapon szerveződő alapítvány látja majd el a fenntartói feladatokat.”

📌 Az eddigi alapítványi átalakulások nem igazolják vissza az aláírók optimizmusát. Szakemberek helyett jórészt kormányzati szereplők, a jelenlegi hatalom háttérszervezeteinek és gazdasági érdekköreinek prominensei ülnek a kuratóriumokban. Magánosítás címszóval a (szellemi és materiális) közvagyon szűk érdekcsoportoknak történő átjátszása zajlik, ami az ő számukra teremt korlátlan mozgásteret, de a szervezetek autonómiáját (a Magyar nyelv értelmező szótára szerint: Vmely intézménynek, szervezetnek, közösségnek az a joga, hogy belső ügyeit más hatóságtól függetlenül, saját törvényei, (szabály)rendeletei, rendtartása stb. szerint – választott vezetői útján – maga intézi) súlyosan csorbítja.

Idézet 1️⃣8️⃣.
„Míg a jelenlegi hallgatók számára az oktatásuk mostani tanterv szerinti befejezése biztosított, az új évfolyamokat már színesebb, gazdagabb oktatási paletta várhatja.”

📌 Ezt meg honnan tudják? Milyen információk birtokában nyilatkozhatnak egy olyan intézmény szakmai jövőjéről, amellyel – ahogy fentebb fogalmaznak – hivatali érintettségük nincs, jogviszonyban nem állnak? Az egyetem jelenleg akkreditált 18 filmes, színházi, művészeti és művészetközvetítői képzést tartalmazó portfoliója természetesen bővíthető, de csak az intézményfejlesztési stratégiában meghatározott akkreditációs eljárások eredményeként, nem pedig egyéni ötleteket, személyes ambíciókat kiszolgáló (a színész- és rendezőképzésen túl nem látó) improvizálással.

Idézet 1️⃣9️⃣.
„A modell-váltás lehetőséget kínál arra, hogy az SZFE végzett hallgatói kiszolgálják a hazai színházi és filmes szakma egészét: földrajzi értelemben is, a különböző színházi és filmes irányzatok tekintetében is, a számtalan színházi- és filmes „háttérszakma” tekintetében is.”

📌 A fenti kérdések ismételten tantervi, oktatásszervezési és akkreditációs kérdéseket érintenek, amik rektori hatáskörbe tartoznak. Nyomatékosan kérjük az MTT-t, ossza meg velünk ebben a kardinális kérdésben személyi javaslatait, s azt, hogy azokat milyen felhatalmazással teszi, hiszen nem csak az egyetemmel, de annak fenntartójával (ITM) sem áll hivatalos tanácsadói viszonyban.

Idézet 2️⃣0️⃣.
„A változás sokakat aggódással tölt el, ezt megértjük.”

📌 Nem a változás aggodalmas, hanem annak az utasításos, elsietett módja. S hogy mennyire nem megalapozatlanok a félelmek, arra épp az MTT levele szolgáltat ékes példát. Egy minden bizonyítéktól mentes, benfenteskedő, ítélkező, sőt súlyosan rágalmazó, a jövővel kapcsolatosan sandán sejtető irománnyal üzennek a saját maguk eszkábálta piedesztálról.

Idézet 2️⃣1️⃣. (innentől tématágítás, szak-politizálgatás)
„… az SZFE hallgatói és oktatói ezekben a napokban petíciókkal, demonstrációkkal, felhívásokkal akcióznak. Ha ezek csak a magyar kultúra és a magyar színházi közösség érdekében zajlanának, akkor ez rendben is volna. De nem lehet, hogy valami másról van szó?”

📌 Ha csak a magyar kultúra és a magyar színházi közösség érdekében kommunikálna így az MTT, akkor sem volna rendben. De visszakérdezünk: nem lehet, hogy valami másról van szó? Például minden értelmes vita, valódi egyeztetés ellehetetlenítési szándékáról? Az MTT-től eltérő álláspontot képviselők szisztematikus lejáratásáról és kiszorításáról a közös szakmai-társadalmi-közpolitikai diskurzus teréből?

Idézet 2️⃣2️⃣.
„Furcsa azt tapasztalni, hogy az SZFE modell-váltásával lényegében megegyező átalakulás előtt álló felsőoktatási intézmények egyikében sem kavart port a változás.”

📌 Az SZFE modellváltását más egyetemékkel összevetni merő demagógia, hiszen egy sajátos profilú intézmény megsürgetett átalakításának vagyunk tanúi, elszenvedői. Nem vitatjuk, hogy más intézmények esetében a folyamat akár kívánatos és eredményes is lehet. De az SZFE esetében így végrehajtva egész biztosan nem lesz az. A MOME 7 évet dolgozott az általa szorgalmazott átalakítás előkészítésén, s ezidő alatt a XXI. századi működését maradéktalanul kiszolgáló új épületegyüttest kapott. Ha lehet ég és föld két egyetem közötti bánásmódban, akkor azt itt megtapasztalhatjuk, amihez képest elenyésző az a hasonlóság, hogy ez is, az is művészeti képzést visz.

Idézet 2️⃣3️⃣.
„Nehezen elhessegethető az az érzés, hogy az SZFE jelenlegi „küzdelmének” politikai motivációi vannak, mely érzés, elolvasva az Egyetem néhány vezetőjének nyilatkozatait, meglehetősen világosnak és egyértelműnek tűnik.”

📌 Ha az aláíróknak vannak „világosnak tűnő érzéseik”, azokat fogalmazzák meg egyenesen, mert számunkra a „politikai motivációk” a mai magyar viszonyok között értelmezhetetlenek. A tapasztalatokkal és tényekkel alátámasztott ellenvélemények határozott, tárgyalásos célzatú képviseletét nem tartjuk annak, s a „politizálás” ilyen értelmű végtelenül leegyszerűsített és értékvesztett felfogását művészi, tanári és értelmiségi minőségünkben is visszautasítjuk.

Így például azt sem minősítjük vagy ítéljük el, amikor az MTT a Városligeti Színház ügyében meg- és felszólítja a főpolgármestert. A kettős mérce alkalmazását viszont kikérjük magunknak!

Az SZFE „küzdelme” szakmai jellegű, amit a képzésekben felgyülemlett tudás, tapasztalat megújítva átörökítéséért végzünk.

Idézet 2️⃣4️⃣. (tétova kóda)
„Tavaly decemberben az SZFE élharcosa volt az előadóművészeti törvény módosítása elleni tüntetéseknek. Mi igazolódott be az akkori mondataikból?”

📌 Érthetetlen, hogy ezt a témát miért kellett a levél végére biggyeszteni, ráadásul egy könnyen cáfolható, nettó hazugsággal fűszerezve. Az SZFE ugyanis nem, hogy élharcosa nem volt, hanem semmilyen szerepet nem vitt a tavaly decemberi tiltakozásokban. Emlékeztetőül: azok fókuszában nem csak az Emtv. módosítása állt, hanem egy salátatörvénybe rejtett számos fundamentális átalakítása kulturális életünk irányításának (melyek egyik haszonélvezője ismét a levelet jegyző érdekképviseleti elnök és az általa irányított Nemzeti Színház lett). De ha már kíváncsiak a véleményünkre, meglátásunk szerint – ami mögött széles szakmai konszenzust tudhatunk  – a törvénymódosítás után félévvel így áll a helyzet: 

Idézet 2️⃣5️⃣.
„Megfojtotta az állam a független előadóművészetet?”

📌 Még nem. De túl vagyunk egy újabb késedelmesen kiírt és szánalmasan szűkre szabott finanszírozást felosztó pályázati körön, amelynek eredményeként a „szórakoztató profilú” és „vidéki székhelyű” szervezetek térnyerése ebben a szférában is folytatódott. 

Idézet 2️⃣6️⃣.
„Kevesebb pénz jut a független színházaknak?”

📌 Igen. A működési támogatási keretek további szétaprózásával a valódi függetlenek és forgalmazói hálózatuk idén kevesebb működési támogatást kapott a tavalyinál. A minisztériumi és a kuratóriumi pénzosztás kedvezményezettjei a magánszínházak és a gyakran mindenfajta releváns előadóművészeti tapasztalat nélküli vidéki szervezetek. Vagyis folytatódik a valódi alternatívok lassú kivéreztetése, miközben a klientúraépítés ezerrel dübörög. 

Idézet 2️⃣7️⃣.
„Beleszólt az állam a független színházakra jutó pénz elosztását végző testületek munkájába?”

📌 Igen. A fővárosi függetlenek egy szégyenteljes alku eredményeként nyerték el azt a jogot, amit egyébként a pályázati rendszernek magától garantálnia kellene: miszerint a kuratórium döntését senki nem bírálja felül. 
Szégyenteljesnek nevezzük, hogy egyáltalán odáig jutottunk, hogy erről paktumot kell kötni. A vidéki pénzosztásba pedig alaposan bele is avatkoztak, nem szakmai szempontok alapján. 

Idézet 2️⃣8️⃣.
„Átláthatatlanabb lett a kőszínházak finanszírozása?”

📌 Igen. Élesen elválik a minisztériumi fenntartásba került és az önkormányzati fenntartású színházak finanszírozási fedezete, ütemezése és garanciái, ami aláássa a színházi dolgozók életpályájának kiszámíthatóságát, és újabb árkokat ás a korábban meglévők mellé. De hiszen ez is volt a cél. 

Idézet 2️⃣9️⃣.
„Beigazolódott, hogy az állam beszántani kívánja a Nemzeti Kulturális Alapot?”

📌 Igen. A szándékot csak az a legbelsőbb fideszes körökben is botrányt kavart fejlemény odázta el ideig-óráig, hogy kiszivárgott az erről szóló előterjesztés. Cserébe új irányítási-finanszírozási egységeket, címeket hoztak létre (Nemzeti Kulturális Tanács, illetve Kultúrstratégiai Intézmények), amelyek az NKA kollégiumaival vetekedő közpénz összegeket osztogatnak pl. legutóbb a COVID-válság enyhítése címén, mindenfajta szakmai kontroll nélkül. Ez egyérteműen csökkenti a Nemzeti Kulturális Alap súlyát a magyar kultúrafinanszírozásban.

Idézet 3️⃣0️⃣.
„Leváltott egyetlen színházigazgatót is az állam?”

📌 Még nem. Miért is tette volna megbízási ciklus közben? Ahogy a főváros sem lépett ilyet. A fenntartói mandátum nem is a leváltásokra vonatkozik – bár nyilván erre is volna igény bizonyos körökben – hanem a kinevezésekre. Tehát az új igazgatói pályázatok esetében lesz majd izgalmas, hogy kit választ az emberminiszter vagy képviselője. Pl. meddig folytathatja áldásos tevékenységét a szőröstül-bőröstül államosított Thália élén az uszító producer, vagy meddig tékozolhatja a közpénzt mindenfajta művészeti eredmény nélkül Csurka egykori bábja? 

Idézet 3️⃣1️⃣.
„Beigazolódott, hogy a kulturális miniszter fogja kinevezni a színházigazgatókat?”

📌 Még nem. Hiszen pályázat sem volt azóta, amelynek folyamata az „új rendszerben” ment volna végig. Lássuk meg, mi történik, ha lesz bárkinek mersze elindulni az MTT által is támogatott káderekkel szemben.

Idézet 3️⃣2️⃣. (frappáns zárszó gyanánt)
„Mi úgy látjuk: a magyar színházi és filmes egyetemi képzés a tervezett új formában rosszabb biztosan nem lesz a jelenleginél. Tegyünk közösen azért, hogy sokkal jobb legyen!”

📌 Mi úgy látjuk: rengeteg érték veszhet el, ha megalapozatlan szakmai és kultúrpolitikai elvek alapján, ellenséges indulatoktól vezérelve és irreális gazdasági elképzelések alapján fog hozzá bárki is a jelenlegi képzési struktúra átalakításához. Az MTT vezetőinek felelőssége, hogy ne tápláljanak olyan elvárásokat a jelenlegi és majdani fenntartókban, amelyekről pontosan tudják, hogy képtelenség és értelmetlenség nekik megfelelni. Fiatalemberek tehetségét, ambícióját, hivatástudatát elbizonytalanítani és letörni pedig valódi vétek, amelynek ódiuma sokszorosan száll vissza a mostani képmutatók fejére. 

Az MTT nyílt levele alig négy oldal terjedelmű. Szerzőit, aláírót minősíti, hogy első olvasatban is 32 ponton szorul korrekcióra. Egyúttal intő jel lehet az MTT tagságának, kikre bízzák képviseletüket, s az összes politikusnak, akik az ő „véleményük, meglátásaik” alapján hoznak a még mindig jelentős értékeket produkáló magyar filmes és színházi életet hosszútávra meghatározó döntéseket.

A Színház-és Filmművészeti Egyetem Intézetvezetői Tanácsa nevében
Gáspár Máté 
Az Elméleti és Művészetközvetítői Intézet mb. vezetője

Budapest, 2020. június 24.