Az alábbiakban Gergye Krisztián beszédét olvashatják, amelyet a Független Előadó-művészeti Szövetség talán egyik utolsó közgyűlésén mondott el.

„Eddig azért nem tettem közzé, (bár elhangzott, ha lenne komolyabb hangerőnk, hallható is lett volna), mert nem akartam megakadályozni a bucsúelőadásunkat és kellemetlen helyzetbe hozni olyan intézményeket, amelyek lehetővé tették, az utolsó nagy projektünket. Tisztában vagyok vele, hogy így működik az öncenzúra! És akkor a beszéd most már múlt időben!” – írja közösségi oldalán Gergye Krisztián.

A beszéd:

Gergye Krisztián vagyok, Harangozó Gyula Díjas koreográfus. Nem ettől a kormánytól kaptam ezt az állami Díjat, tehát semmit nem jelent, ahogy az se, hogy 25 éve vagyok a pályán.

Semmit nem jelent.

20 éve részesül a társulatom (Gergye Krisztián Társulata) működési támogatásban, az utóbbi 10 évben egyre csökkenő mértékben. Idén ez 2,9 millió forintot jelent, ami semmit nem jelent. Projekt-társulatom van, mert soha nem kaptunk olyan támogatást, amiből ki lehetett volna növeszteni egy valódi Társulatot.

Idén Projektekre 0 Ft-ot nyertünk. Így se társulat, se projekt.

Eddig előre nem tudtunk tervezni, most már visszamenőlegesen se. Ez se jelent semmit Önöknek, tisztelt Kulturális és Innovációs Minisztérium!

Volt még egy utolsó nemzetközi projektünk, amelyre a Színházi Olimpia keretében nyertünk támogatást pályázati úton. Valószínű, ez volt a hattyúdalunk, annak a Színházi Olimpiának a büdzséjéből, aminek állami finanszírozása gyaníthatóan okozta a függetlenek szinte teljes lefejezését.

Köszönjük az állami hozzájárulást a temetésünkre.

Vártuk Önöket szeretettel abakanon – A test emlékezete előadásunkra a Szépművészeti Múzeumba, ahol megtekinthető lett volna, kiket is ölnek meg ismeretlenül.

A X. Színházi Olimpia lehetőséget teremtett, hogy Romeo Castellucci vendégjátékában statisztálhassak a Nemzeti Színházban, láthattam Dimitris Papaioannou és a Peeping Tom elképesztően progresszív, világszínvonalú előadásait nemzeti Intézményeinkben. Kíváncsi lennék ezen megkerülhetetlen világsztár alkotók véleményére, ha megtudnák, hogy messzemenőkig liberális produkcióik vendégjátéka a Színházi Olimpián gyakorlatilag a magyar progresszió meggyilkolása árán történhetett meg.

Micsoda abszurditás.

Valahol felszabadító ez a gyilkossági szándék, mert ha meg is halunk, lesz alkalmunk visszajárni kísérteni. Mert nem megyünk sehova, itt maradunk, itt leszünk mi, most már valóban független kísértetek.

Gergye Krisztián