Nézőtéri és színpadi kamerák erdejében leforgatták a Peer Gynt című drámai költeményből készült tévéjátékot a Soproni Petőfi Színházban. A Henrik Ibsen műve alapján készült előadás a teátrum és a csallóközi Csavar Színház közös produkciója.

A rendező a Jászai-díjas Pataki András, a főszereplő a szintén Jászai-díjas Gál Tamás. A stáb számára szakmai kihívást jelentett, hogy az előadás magas hőfokú atmoszféráját, energiáit, gondolatvilágát, a szereplők lelki útjait úgy közvetítsék, azok a megálmodott képi és színpadi világon túl képesek legyenek hatni, ezúttal filmes erővel, jelenléttel.

Modern, magas szintű, UHD 4K-s technikával dolgozott K. Kovács Ákos felvételvezető és csapata, akik negyven hangcsatornán és kilenc helyzetből rögzítették az alkotást. Az utómunkák után várhatóan egy hónap múlva készülnek el a véglegesen.

Az  MTVA-val történő együttműködésnek köszönhetően remélhetőleg rövidesen látható a nagyközönség számára is az alkotás.

Aaseként Horváth Zsuzsa Jászai- és Aase-díjas színművész látható. A Gomböntőt Eperjes Károly Kossuth- és Jászai-díjas színművész játssza. Dovre apóként a Jászai-díjas Kovács Frigyes lép színpadra. Solvejget Molnár Anikó alakítja. A Pap a Kossuth-díjas Boráros Imre.

A többi szerepben sok figurát életre keltve Ács Tamás, Savanyu Gergely, Kiss Szilvia, Papp Attila, Farkas Tamás, Marosszéki Tamás látható. A mozgás Rovó Péter munkája. A három táncos: Gara Lídia, Szalai Dóra, Alekszej Batrakov.  A zene Varga Gábor nevéhez fűződik.  A zenésztársak, Kónyai Flórián hegedűn, Sárközi Gábor nagybőgőn és Stöckert Ádám ütőhangszereken játszanak az előadásban. A díszlet-és jelmeztervező a Munkácsy-díjas Gyarmathy Ágnes, a zenei vezető Oberfrank Péter Liszt-díjas, érdemes művész. A dramaturg Katona Imre.

A forgatás alatti biztonsági intézkedéseket tovább növelte, hogy tavaly októberben beszerelt különleges, a műtőkben, zárt terekben használt, vírusok, baktériumok, penészgombák semlegesítésére készült légtisztító berendezések működnek a Soproni Petőfi Színház nézőterén, közönségforgalmi területén, ruhatárában, színpadán. Így várja a nézőket vissza a színház társulata, akik maguk, a közönség biztonságát őrízve már regisztráltak a védőoltásra, és mindenkit erre buzdítanak.

Peer Gynt a maga elsődleges énjét (és mindazt, amibe beleszületett) családja vagyoni összeomlása miatt elveszítette. Ezen a ponton kezdődik a dráma. Bár Peer a környezetéhez képest sokkal tehetségesebb, de cselekvési lehetősége nincsen. Marad tehát számára a kábulat, a tétlenség, az erdei csatangolások, az alkohol, az izgágaság, a fantáziálás, a roncsolt önazonosság, a megvetettség és a kitaszítottság. A helyzetét zabolátlan ösztönei kuszálják egyre tovább. Aztán úrrá lesz rajtuk: elvonul egyedül a hegyekbe. És megérkezik hozzá, akit megérdemelne: Solvejg. Ám Peer magára hagyja, elmenekül a „megváltása” elől, mert a saját énjében nem bízik. Nem érzi magát tisztának, és elmulasztja a lehetőséget, hogy egy másik ember által önmagát újrateremtse.

Peer nekivág a világnak, az önmegvalósítás céljától vezérelve. Drámai tévedése abból fakad, hogy önazonosságát keresi az „ÉN” korlátlan bűvöletében. Ámde identitás önmagában nincsen, csak a világgal való stabil viszonyok alapján. Önmagában nincs „ÉN”, hanem mindig csak valamihez képest. S Peert kísérve azt látja a néző, hogy az abszolút „ÉN” nem más, mint a parttalan gomolygás. Peer Gynt büntetése a folytonos úton levés, a bujdosás. Úgy tűnik, hogy sorsa nem tapad sehová… Ám a megváltás szeretete mindig ott kíséri a szakrális síkon – így aztán nemcsak egy életút drámája Peer Gynté, hanem egyúttal misztériumjáték is, a modern ember kálváriája. Azé az emberé, aki alól kicsúszott a közösséghez tartozás talaja.

„Valahol mindannyiunkban benne él Peer Gynt, a sorsa kísér bennünket. Végigjárjuk az életünk stációit, hogy megtaláljuk helyünket, utunkat a világban. Miért is születtünk? Rejtve és akár nyíltan hordozzuk az álmodozó énünket, a szerencsések akár ebből sok dolgot meg is valósíthatnak. Ha úgy vesszük, Peernek is volt karrierje, átgázolt embereken, maga alá gyűrte a pénzimádat, hevítették szexuális vágyak, megélte a bűnt és bűnhődést is. Hajszol mindent, a dicsőséget, a hatalmat, az illúziókat. Mindezért a szerelmet is feláldozza, menekül. Az ember keresztútjaiban a legkeményebb ellenfél mindig önmaga. A folyamatos boldogságkeresés közben az egyén gyakran eltéved, mert állandóan az ént helyezi előtérbe, s azt érzi, ha másokért áldozza az életét, akkor önmagát adja fel. Én éppen ellenkezőleg gondolom: aki másokért él akár egy családban, akár egy közösségben, az nem feladja, hanem megtalálja az életét és boldogságát” – nyilatkozta a szerep kapcsán Gál Tamás, Peer Gynt megformálója.

Még több alkotói nyilatkozat itt.