Hagyományunkhoz híven a Színház Online szerkesztőségében is megemlékezünk a Költészet Napjáról. Ez alkalomból kedvenc verseinkből készült gyűjtés. Kedves Olvasó, fogadd szeretettel!

Pető-Tóth Károly: Haiku

Csak az az igaz,
ami úgy változik, hogy
mindig ugyanaz.

Kiss Anna: Nővérem, vedd a sarlót

Nővérem,
vedd a sarlót,

hét jázminfa
ontja

holdra szirmát,
világol,

most kell a
gyolcs

suhogjon!,

nővérem,
vedd a sarlót!

Pilinszky János: Szent lator

Törőcsik Marinak

Akkorra már belepték a legyek

túl az agónián
túl a tetanuszon,
és messze túl szögeken, sebeken
se tárgy, se test
nyilvánosan
között
se ácsorgás
(behorpadt szentségtartó),
se röpülés

barát,
barátság mindörökre.

Csoóri Sándor: Valaki súgja

Valaki súgja, menj oda,
szánkón, repülő kövön érj oda,
fölkantározott késen érj oda
s ha nincs út: te légy az út oda,
mert nélküled csak bűn van ott s csoda,
elfajzott pincefényben átmetszett torkú fa,
zabáló, nyári istenek helyén a gyönyör romhalmaza,
sebhely-királyság, csönd, rémisztő hidrogén hava,
sejtrobbanás az agyban, a szív-Hirosimafölötti űrben cementláng pernyéje, pora,
valaki súgja, menj oda,
szánkón, repülő kövön érj oda.

Nagy László: Lehetőségek

Nyílhat a virág
Jöhet a féreg

Gérecz Attila: Így bocskorosan

Így bocskorosan úgy-e megnevettek,
hogy márványt törni hegynek indulok?
A számon pimasz mosolygás a jelszó,
füttyöm csibészes: én is feljutok!

Nincs tömött zsákom s hegymászó botom,
segítő kezet tán egy társ sem ad,
de vihart-oldó déli szél kölyökfejemre
borzol lágy barackokat!

S a hegytetőn majd minden mezt lehántva,
én is kacagva szélnek öltözök,
karjukra fűznek mind a fénynyalábok
s eltáncolunk a fejetek fölött!

Így bocskorosan úgy-e megnevettek,
hogy márványt törni hegynek indulok?
A számon pimasz mosolygás a jelszó,
füttyöm csibészes: én is feljutok!

Kiss Anna: Lenni álomért

Lenni álomért,

ontva világos
rongyaink,

ijesztők valóját
élni őszinte

versben, majd
madárét,

lebegni e

képtelenség
felett.