Hagyományunkhoz híven a Színház Online szerkesztőségében is megemlékezünk a Költészet Napjáról. Ez alkalomból kedvenc verseinkből készült gyűjtés. Kedves Olvasó, fogadd szeretettel!
Pető-Tóth Károly: Haiku
Csak az az igaz,
ami úgy változik, hogy
mindig ugyanaz.
Kiss Anna: Nővérem, vedd a sarlót
Nővérem,
vedd a sarlót,
hét jázminfa
ontja
holdra szirmát,
világol,
most kell a
gyolcs
suhogjon!,
nővérem,
vedd a sarlót!
Pilinszky János: Szent lator
Törőcsik Marinak
Akkorra már belepték a legyek
túl az agónián
túl a tetanuszon,
és messze túl szögeken, sebeken
se tárgy, se test
nyilvánosan
között
se ácsorgás
(behorpadt szentségtartó),
se röpülés
barát,
barátság mindörökre.
Csoóri Sándor: Valaki súgja
Valaki súgja, menj oda,
szánkón, repülő kövön érj oda,
fölkantározott késen érj oda
s ha nincs út: te légy az út oda,
mert nélküled csak bűn van ott s csoda,
elfajzott pincefényben átmetszett torkú fa,
zabáló, nyári istenek helyén a gyönyör romhalmaza,
sebhely-királyság, csönd, rémisztő hidrogén hava,
sejtrobbanás az agyban, a szív-Hirosimafölötti űrben cementláng pernyéje, pora,
valaki súgja, menj oda,
szánkón, repülő kövön érj oda.
Nagy László: Lehetőségek
Nyílhat a virág
Jöhet a féreg
Gérecz Attila: Így bocskorosan
Így bocskorosan úgy-e megnevettek,
hogy márványt törni hegynek indulok?
A számon pimasz mosolygás a jelszó,
füttyöm csibészes: én is feljutok!
Nincs tömött zsákom s hegymászó botom,
segítő kezet tán egy társ sem ad,
de vihart-oldó déli szél kölyökfejemre
borzol lágy barackokat!
S a hegytetőn majd minden mezt lehántva,
én is kacagva szélnek öltözök,
karjukra fűznek mind a fénynyalábok
s eltáncolunk a fejetek fölött!
Így bocskorosan úgy-e megnevettek,
hogy márványt törni hegynek indulok?
A számon pimasz mosolygás a jelszó,
füttyöm csibészes: én is feljutok!
Kiss Anna: Lenni álomért
Lenni álomért,
ontva világos
rongyaink,
ijesztők valóját
élni őszinte
versben, majd
madárét,
lebegni e
képtelenség
felett.