Kovács András MMA ösztöndíjas rendező és Zeck Julianna színésznő közös alkotása a Hosszú virágzás című monodráma szeptember 20-án kerül bemutatásra a Bethlen Téri Színházban. Az első szám egyes személyben írt női monológ az anyaságról, a lányságról, a párkapcsolatokról mesél, néha kegyetlen őszinteséggel. A szövegkönyvet maga a színésznő írta. A Koan Színházi Transzfer produkciója a Manna támogatásával készült, és mivel már a megvalósítás során törekedtek arra a művészek, hogy könnyen utaztatható legyen, várhatóan sok helyszínre eljuthat majd az országban. A premier előtt az alkotópárossal beszélgettünk.

A Hosszú virágzás már nem az első monodráma, amit együtt készítetek alkotótársként. Miben más ez, mint a korábbi munkáitok?

Kovács András:

Ebben az előadásban fontos volt számunkra, hogy nagyon pontosan, érthetően meséljünk el egy történetet, óvatosan bánva a szürreális, elemelt gesztusokkal, mindezt nagyon kevés apparátussal. Egy egyszerű páston, szinte bárhol lejátszható, könnyen utaztatható előadás létrehozása volt a célunk. Inspiráló és új helyzet volt számunkra, hogy együtt dolgozhattunk Augusztinyi Fruzsinával, aki maga is részt vesz az előadásban. A képzőművész performerként, jelenlétén és jelenidejű, ihletett pillanatain keresztül erősíti az előadást úgy, hogy közben nem rendelődik alá az előadásnak, hanem megőrzi alkotói szabadságát. A történetmesélés közben a néző figyelme szabadon kalandozhat a színész és a vetítővásznon megszülető és eltűnő képek között, melyek sosem egyformák, nincs két egyforma látványvilágú előadás. A Hosszú virágzás semmiben sem egy előre eltervezett koncepció megvalósítása lett, inkább egy alaposan kidolgozott koncepció elfelejtésének eredményeként született. Meghatározó tapasztalat számomra, hogy az ötletek elengedése hogyan ad teret az igazán ihletett pillanatoknak. 

Zeck Julianna: Ez a második közös munkánk. Mostanra megtanultuk egymás színházi nyelvét. Az első közös munkánál volt olyan, hogy egyszerűen nem értettem mit szeretne Andris. Ugyanis egészen különböző színházi iskolából jövünk. Ennél a munkánál már tökéletesen értettük egymást.

Befolyásolja-e a közös munkát, hogy az életben egy párt alkottok? Előny vagy hátrány, hogy nagyon jól ismeritek egymást?

K.A.: Úgy fogalmaznék, hogy most már nem befolyásolja. De konfliktusokon keresztül vezetett az út idáig, őszintén újra kellett ugyanis fogalmazzuk, hogy mit gondolunk a színész és a rendező feladatáról. Most már elmondható, hogy mikor dolgozunk, akkor kizárólag szakmai szemmel tekintünk az anyagra, és egymás munkájára is.

Z.J.: Előny is meg hátrány is. Előny, mert a bizalom nem kérdés, ami számomra mindig nagyon fontos egy munkánál. Hátrány azért, mert furcsa mód pont azért, mert nagyon jól ismerjük egymást nehezebb számomra bátran próbálni és rossznak lenni a folyamat során, mert nagyon fontos nekem a véleménye. De, ahogy egyre beljebb haladunk a próbafolyamatban ez is fokozatosan elmúlik, és úgy tudok rá tekinteni, mint egy színész a rendezőjére.

Tud-e még meglepetéseket okozni számodra színésznőként illetve rendezőként a másik?

Z.J.: Persze, hogy tud. Nagyon szeretem Andris ötleteit és instrukcióit, amelyek mindig kizökkentenek, pont azokon a helyeken, ahol én is érzem, hogy ez valahogy nem elég jó. És rengeteg olyan gondolatot fogalmaz meg, ami tágítani tudja a lehetőségeimet a színpadon, és új utakat ajánl.

K.A.: Juli mindig meglepetést okoz. Én csak egy bizonyos szintig tudok jelen lenni a produkcióban, de amikor a lényeg elkezd működni, arról már nekem fogalmam sincs, csak örömteli szemlélője vagyok.

A Hosszú virágzás egy nagyon női téma, mi az, ami számodra a legizgalmasabb ebben az anyagban?

K.A.: Az átalakulás. Számomra nagyon aktuális kérdés az, hogy például engem mennyire határoz meg egy szerepkör, hogy magamra színészként vagy rendezőként tekintek-e, és mi történik, ha a körülmények elveszik tőlem a jól bejáratott szerepeimet? Mi marad, ki marad ott, és talán nem az a valami vagyok-e igazából én?

Z.J.: Számomra azok a beszélgetések voltak a legizgalmasabbak Andrissal és aztán később a történet kitalálásakor Mikó Csabával, ami által megszületett ez a lány és ez a sors. Sok lehetőséget átbeszéltünk mire eljutottunk ehhez a megoldáshoz, amiben egy trauma feldolgozása közben Bényi Hajnalka olyan lehetőségeket fedez fel a nőiségével kapcsolatosan, amire eddig nem is gondolt. Emellett nagyon izgatott minket, hogyan tudunk egy színházi produkcióban együtt dolgozni egy képzőművésszel. Augusztinyi Fruzsina szemléletmódja és kreativitása nagyon sokat hozzátesz ehhez az előadáshoz. Ez egy közös kísérlet arra, hogyan tudjuk fuzionálni ezt a két művészeti ágat egy írásvetítő segítségével.

Sokáig kerestétek az írót is az ötlethez, végül maga Juli írta a végső szövegkönyvet. Mi az az esszencia, amit így megtalálatok? 

Z.J.: Az, hogy ezt a szöveget én írtam meg, egy kényszerhelyzet szülte. Örülök, hogy így történt, mert teljesen magával ragadott maga az írás aktusa és időközben felvételiztem a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem drámaírás szakának mesteri képzésére, ahová fel is vettek. Más úton is körbe fogom járni annak a lehetőségét, hogy fejlődjek ezen a területen.

K.A.: Valami rebbenékeny, finom atmoszféra az, amit megtaláltunk, és amit remélem sikerül majd megéreztetnünk a közönséggel is. Egy előérzet atmoszférája, mint mikor a szökőár előtt visszahúzódik a tenger. 

Az elmúlt időszakban több anyagon is dolgoztál a Hosszú virágzás mellett, de nyilván a vírushelyzet nehezítette a darabok színpadra kerülését. Hogyan élted meg ezt a bezárt időszakot színpad nélkül?

Z.J.: Meglepő módon jól viseltem. Mivel két kulcscsont műtétem is volt ebben az időszakban ezek miatt is otthonra kényszerültem, ezért volt időm és lehetőségem elindulni egy belső úton. Nagyon termékeny időszak volt ez az életemben. Számomra az a fontos, hogy alkotóként éljek, hogy az milyen formában történik, az attól függ milyen lehetőségeim vannak éppen. Tehát, ha játszani nem is tudok, az nem jelenti azt, hogy tombolok otthon, és nem tudom, hogy mit csináljak, hanem más kifejezési formák felé fordulok.

Az MMA ösztöndíjasaként több színházi előadás szövegkönyvének elkészítését és színpadra állításukat tűzted ki célul az elmúlt időszakban. Miken dolgoztál és hogyan sikerült szerinted megvalósítani a tervet? Mennyire volt hatással az alkotási folyamatra a pandémia?

K.A.: A pandémia miatt sajnos sokkal kevesebb munkabemutató született, mint amennyit terveztem. A Hosszú virágzás bemutatója is egy évvel eltolódott, de azt hiszem ezek után biztosak lehetünk abban, hogy tényleg ezt a történetet szeretnénk elmesélni.

Az ösztöndíjas időszak termékeny volt, de nyilván hullámzó is a külső körülményeknek köszönhetően. 2019-ben Csehov-stand up címmel mutattuk be első rendezésemet az RS9 Színházban, ami Csehov novelláin alapul – ezzel egy időben megalakult Koan Színházi Transzfer elnevezésű virtuális társulatunk. Ugyanebben az évben Sírig tartsd a Sade! című előadásunkat mutattuk be Sade márki írásaiból az Óvóhelyen. A pandémia alatt elkészítettem egy koncepciót Émile Ajar: Előttem az élet című kisregényének monodráma formájában történő adaptációjára, és kidolgoztam egy kétfelvonásos nagyszínpadi előadás koncepcióját, ami Karinthy Frigyes életművén alapul. „Dalok a mélyből” címmel írtam mozgásszínházi előadástervet Weöres Sándor: Dalok Na Conxy Pan-ból című versciklusának és Gulácsy Lajos életművének inspirációjára. Rejtő Jenő kisregényeinek színre vitelére írtam nagyszínpadi koncepciót. „Orczy út” munkacímmel írtam koncepciót olyan valós szerelmes levelek alapján, amiket egy régi albérletemben, egy mosdókagyló alá elrejtve találtam meg összetépve. A levelek felhasználására végül engedélyt kaptam, így ezt a kétszereplős drámát Juli már elkezdte megírni, a fele már el is készült, és várhatóan ez lesz a következő bemutatónk. Az eredeti terveimtől szinte minden esetben eltértem, de azt gondolom ez a színházcsinálás természetéből fakad.

Mit jelent számotokra a Koan Színházi Transzfer?

Z.J.: Ez egy virtuális társulat, amit Andrissal találtunk ki. Nagy lendülettel kezdtünk bele ennek az építésébe, amit a pandémia akasztott meg. Azóta sok minden formálódott és átalakult az életünkben. Máshová helyeződött a fókusz. Ha lesz lehetőségünk nagyobb csapattal előadást készíteni természetesen tovább folytatjuk, amit elkezdtünk.

K.A.: A gondolatszabadságot jelenti számunkra. Nehéz ugyanis annyira szabadon gondolkodni, hogy közben ne akarjak cserébe sikert, és elismertséget. A Koan Színházi Transzfer egy kísérlet arra, hogy képesek vagyunk-e, ahogy Hamvas írja: outsiderek lenni.

Szerző: Gáspár Anna