Az alábbiakban Kovács Géza rendező, bábművész, a szombathelyi Mesebolt Bábszínház igazgatójának válaszát közöljük Galántai Csaba bábszínész Magyar Nemzetben közölt soraira.

Részlet Galántai Csaba ún. értekezéséből:

„A balliberális színházi elit folyamatosan a szakmaiságát hangsúlyozva próbálja meg nélkülözhetetlenségét, megkerülhetetlenségét igazolni az egyetemi oktatásban. A balliberális művész valóban mindenhez ért, míg a jobboldali a szakmájában is gyenge?
A bábművészképzésben tisztán kimutatható a SZFE-n folyó oktatás minden nyűge, baja, morális züllése. (…)
A Színház- és Filmművészeti Főiskolán 1995- ben indult bábszínészképzés nem volt szakmailag megalapozva. A szak indítóinak nem volt koncepciója. Felkértek néhány bábszínészt a különböző bábtechnikák tanítására, de nem vontak be végzett bábrendezőket a munkába. (…) A keresztény-nemzeti-konzervatív bűnös szakember hiába kopogtatott az ajtón, nem álltak vele szóba. (…)

A szak létrehozásánál bábáskodó balliberális körben nem találtatott alkalmas bábos az osztály vezetésére, ezért visszahívták tanítani az akkor már nyugdíjba vonult Békés András operarendezőt. A szakra többségükben olyan fiatalok jelentkeztek, akik színészek akartak lenni, ugródeszkának szánták a bábos szakot. Békést egy másik, „komoly bábos szakember” váltotta, Meczner János személyében, aki 1994-ben került az Arany János Színház éléről a Budapest Bábszínház igazgatói székébe. Előzmény: Székely Gábornak színházra volt szüksége. Megkapta hát az Arany János Színházat, amelynek épületében megalapította az Új Színházat. Mecznert pedig elvbarátai átmentették a Budapest Bábszínházba. Ottani kollégáktól tudom, hogy Meczner, amikor először végighordozta tekintetét az őt körülvevő bábokon, felsóhajtott: „Hogyan fogom én ezt megszokni?”
Meczner huszonhat év igazgatás után sem vált a bábművészet szakértőjévé. A Varázsfuvola kivételével nem próbálkozott rendezéssel, noha néhány esetben, a mások által korábban rendezett darabok felújításakor feltüntette saját nevét rendezőként a színlapon. Mindenképpen érdemének tekinthető – lehet, maga is érezte képességei korlátait -, hogy rendezéseivel nem terhelte meg a közönséget. Meczner hamar nyilvánvalóvá tette, hogy a bábszínház balliberális rendező barátainak lesz a játszótere. Vendégrendezett itt többek között a bábművészethez nem értő Alföldi Róbert, Kovalik Balázs, Mácsai Pál, Sopsits Árpád, Csizmadia Tibor, Valló Péter, Balázs Zoltán, Ascher Tamás. Meczner lojalitásának jutalmaként bábszínészosztályt indíthatott az egyetemen. S amikor kinevezték Ascher Tamást, Meczner egykori színművészetis osztálytársát rektorrá, Meczner újabb bábszínészosztályok vezetője lett. Aztán elindult a bábrendezők képzése, s azon már ne akadjunk fenn, hogy egy bábszínházhoz nem értő rendező, Csizmadia Tibor, akkor éppen az egri Gárdonyi Géza Színház igazgatója kapta meg a bábrendezőnek tanulók osztályát. De nemcsak ő tanít ott jelenleg is, hanem Mácsai Pál is, aki a bábszínészeket tanítja, valamint Alföldi Róbert is szóba jött oktatóként, annak ellenére, hogy bábszínházi rendezéseiben csak ürügy volt a báb, kellékszintre süllyesztette azt.
Mindaz, ami negyedszázada történik szakmai címszó alatt az egyetemen, egy mind erősebben összezáró haveri kör játéka. A bábművészethez nem értő Meczner és Csizmadia, mint tudjuk, ideológiától és politikától mentes világlátásukkal nevelgetik a fiatalokat, a hűségesebbeket ott tartják oktatónak, DLA-val is megkínálják őket, hogy szükség esetén, az immáron szakirányú végzettséggel rendelkező tanítványokat védőpajzsként felmutathassák maguk igazolására a kívülről kopogtató szakemberekkel, vagyis a „betolakodókkal” szemben. Mert a hatalmi pozícióban maradás biztosítéka a belterjes, zárt közösség. A kiválasztott fiataloknak is érdekük ezen állapot fenntartása, hiszen ők a hatalom jövőbeli várományosai. A generációk ily módon kart karba öltve az öröklődő pozíciók és a mindenkori hatalom megtartásáért együtt fordulnak szembe a változást akarókkal. (…)

Kovács Géza válasza Galántai Csaba ún. megállapításaira:

Válasz féle Galántai Csabának a Magyar Nemzetben megjelent írására

Kedves Csaba!

Tudod az utóbbi időszakban a járvány okán, s más intő jelek következtében visszahúzódó életet éltem, kerültem a nyílvános megjelenéseket, megnyílvánulásokat. Megértettem, hogy a bölcs belátás többet ér minden más adománynál, vagy, ahogy Pangloss mester ajánlotta, inkább a kertemet ápolgattam.

Ám olvasva bölcs és minden személyes sértettséget nélkülöző soraidat, olyan lettem, mint az a bizonyos huszárló, amelyik meghallja a trombitaszót, s máris ficánkol, dobrokol. Úgy éreztem megszólítva vagyok, még ha névtelenül is, annak okán, hogy óraadó tanára voltam annak a morálisan lezüllesztett, balliberális ideológiát okádó, ifjak lelkét megmérgező oktatási rendszernek, melyről írtál. Olvasva írásodat rádöbbentem, hogy önkritikát kell gyakorolnom, hiszen itt az ideje az önkritika gyakorlásának. Elkerülhetetlen, ha tisztán akarunk állni majd egyszer, a nagy igazságosztó trónusa előtt, leszegett fejjel. Ezt a bűnbánatot javaslom minden, akkor velem tanító kollégámnak, barátomnak, az utánunk érkező tanítványokból tanárokká érett társaknak. Mélyen nézzünk magunkba és valljunk színt, ledobva magunkról minden balliberális gőgöt és pökhendiséget, megrontottunk – számításod szerint – 65 ifjú lelket és a balliberális pöcegödörbe taszítottuk őket.

Nem tudom kire gondoltál, amikor arról a „keresztény-nemzeti-konzervatív bűnös szakemberről” írtál, aki a nagy múltú Prágában végzett, s szakdolgozatát a bábszínészképzés problematikájáról írta, aki nem az ő kutyájuk kölyke. Igazán azt sem nagyon tudom már a mai világban értelmezni, hogy mit is jelent a szóhasználatodban ez a túlhalmozott kereszténynemzetikonzervatív  halmaz, főleg megspékelve a kutyakölykökkel. Őszintén megmondom neked, én nem találkoztam oktatói pályám során, az Egyetemen oktató kutyakölykökkel. Vagy ha arra gondolsz, hogy mi, mindannyian, akik az elmúlt 25 évben ott tanítottunk valamilyen haveri körnek a kutyakölykei vagyunk, akkor ezt vissza kell utasítanom. 

S most értem el levelem lényegéhez. Nem kaptam felhatalmazást senkitől, hogy az érdekében szóljak. Nem kértek meg volt tanártársaim, hogy mentegessem őket, de a nevükben is –bocsássátok meg nekem ezt a kéretlen szószólóságot barátaim!- kénytelen vagyok visszautasítani azokat a mostanság oly divatos szlogeneket, stigmának szánt jelzőket velünk kapcsolatosan, miszerint, politikai, ideológiai agymosást végeztünk volna az Egyetemen. Szakmát, technikát, emberséget, morált próbáltunk meg átadni képességeink szerint.

Nem kényszerítettünk, kényszerítettem senkit, egyetlen hallgatót sem arra, hogy csak a jobb, vagy a bal kezére húzza a bábot. Ezekkel az állításaiddal, bátran leírom, hazugságaiddal, nem csupán minket, volt, s jelenlegi tanárokat próbálsz lejáratni, hanem azokat a diákokat is, akiket tanítottunk. Tehetetlen, akarat nélküli pisisnek beállítva őket, akiket folyamatosan meg lehet téveszteni, félre lehet vezetni.

Én tiszteltem akkor is a tanítványaimat, s most is becsülöm a tudásukat, akárhol is vannak. S nem gondolom, hogy más tanárok másként gondolkodnának közüllünk.

Ha az oktatás helyzetének nehézségeiről, az elhelyezés mindenkori megalázó lehetetlenségéről, a megoldandó kérdésekről kívántál volna beszélni, akkor valamit nagyon félre fogalmaztál. Pedig azok fontos kérdések, de nem azon a síkon, ahová terelgetni kívánod a nyájat. 

Azt csupán mellékszálként javasolnám annak a derék knk (ez egy rövidítés) szakembernek, akiről írtál, hogy ő is nézzen magába és gondolja végig az elmúlt évtizedeket, hol, mikor, milyen lehetőségeket kapott a szakmától, s ő, hogy élt ezekkel. Én bátran állíthatom, ha ugyan arra a személyre gondolunk, próbáltam támogatni az éppen adott pozícióimban, mert nem vizslatom ki knk, s ki bl (ez is rövidítés), és ezt javasolnám neked is. Ezen kívül bátran javasolnám, hogy azt, hogy balliberális, most már egészítsed ki olyan szavakkal, mint, marxista, trockista kultúrterrorista, vagy maoista ifjú lélek megrontó, mert végtelenül elkoptatott, unalmas az, hogy balliberális.

Csaba, tisztelem a tárgyi tudásodat, amiért annyit tanultál, olvastál, kutattál, ám ennek ellenére nehéz szívvel írom le, fektessél néhány órát a tisztes, érdek és politikamentes, emberi kommunikáció tanulmányozásába is! Hidd el, megéri. 

Majd elfelejtettem, tapasztalataim szerint az a bábszínházi közeg, amit te régen, talán még ismerhettél, nem hordozza magában a kirekesztést, árokásást, egymás megsemmisítését. Senkit nem érdekel a másik politikai hovatartozása, ideológiai elkötelezettsége. Tiszteljük egymás emberségét, szakmaiságát a velünk, s bennünk élő fogyatékosságokkal együtt is, s nem kívánunk ezen a gyakorlaton változtatni.

A mögöttünk érkező fiataloknak pedig azt kívánom, hogy legyenek nálunk jobbak, tisztábbak és bátrabbak!

Üdvözlettel, régi kollégád, Kovács Géza