Szeptember elsejével alapítványi fenntartásba kerül a Színház- és Filmművészeti Egyetem. A szenátus is a sajtóból értesült arról, hogy kik lesznek az alapítvány kuratóriumának tagjai és hogy Vidnyánszky Attila elnökként vesz majd részt a testület munkájában.

Amint a hír megjelent, megkezdődtek a felmondások az egyetemen, elsőként jelentette be távozását Zsámbéki Gábor, őt követte Gáspár Máté.

A szenátus pedig egy közleményben szólalt fel, amelyben azt írták: “A kuratórium nem ismeri az SZFE valós működését. Vidnyánszky Attila személyében olyan elnök kapott felhatalmazást, aki nyilatkozataival évek óta következetesen és céltudatosan rombolja egyetemünk hírnevét.  A kuratórium további tagjainak ugyanakkor nincs számot tevő felsőoktatási tapasztalata. Mindezek együttesen ismét azt bizonyítják, hogy esetünkben a modellváltás valódi célja nem az oktatás korszerűsítése, színvonalának emelése, hanem a minőséget és a hagyományokat semmibe vevő erőszakos térfoglalás, a szabad gondolat korlátozás.”

Az alábbiakban Valcz Péter színész-rendező gondolatait osztjuk meg a történtek kapcsán.

Valcz Péter sorai:

Vidnyánszky Attila egy nagyon érzékeny ember. Könnyen és mélyen megbántódik. Ez az érzékeny ember most teljhatalmat kapott. Lesznek, akik elhagyják a szobát, lesznek, akik lábujjhegyen járnak majd ezentúl. 

Egyszer el kell jönnie a kiegyezésnek. Egyszer jönnie kell egy újabb bölcsnek, aki a kiegyezésből kovácsol politikai hasznot. Ez nem idea, ez nem naivitás. Nincs annyi szakembere ennek az országnak. Szükségünk lesz egymásra. 

Ez a kuratóriumi összetétel ettől a ponttól most eltávolított. Ebben a kuratóriumban nem elképzelhető a beszélgetés, a vita, vélemények ütköztetése, döntés-előkészítés, hatáselemzés. Minden, ami a szakszerűséghez a döntéselmélet tudományának jelenlegi álláspontja szerint elengedhetetlen. 

Nagyon sűrű és mély szomorúság kerülget péntek óta. Ha nem lett volna Kaposvár, akkor el tudnám hinni, hogy építeni akar. De volt. És nincs ott. Ő maga még jól is tudna tanítani, de egyszerűen nem tud annyi feladatot ellátni, amennyi feladatot magára vesz. Eleinte meghoz egy-két döntést, és nem tudja felépíteni.

Vidnyánszky Attila egy nagyon érzékeny és elfoglalt ember. Segítségre szorulna, de a segítséget nem fogadja el, mert nagyon könnyen megbántódik. Ez az egész így egy nagyon kiszámíthatatlan és ingoványos terület, ahova a magyar színház most kollektíve eljutott. 

A zavart diákság pedig, mint elvált szülők gyermekei, valami meg nem értett nagyformátumúságot keres most magában. Pedig itt most mindenki Bánk. Vad förgetegben nem leli vezérlőcsillagát.

Valcz Péter színész-rendező