A szolnoki színházban fogja a Bakaruhában című darabot színpadra állítani a színész-rendező. A készülő előadásról, pályájáról, Szolnokhoz való viszonyáról és az asztalosmunkáról is kérdezte a Szoljon.hu. Lapszemle.

Akérdésre, milyen úton keresztül került a színházba, Valcz Péter elmondta:„Szolnok választott engem. Szabó Csilla, a Szigligeti Színház dramaturgja látta két rendezésemet, melyek a tatabányai MOST Fesztiválon díjat is nyertek. Ő kérdezte meg, hogy volna-e kedvem megrendezni a Bakaruhában című darabot. Volt.”

A városhoz való viszonyáról is beszélt: „Ismerem is, meg nem is. Édesapám, Vallai Péter színművész több mint tíz éven keresztül volt ünnepelt színésze a Szigligeti Színháznak. 2012-ben hunyt el, ezért ez egy valódi időutazás nekem. A szolnoki időszakban volt pályája csúcsán. A színházban most is vannak még páran, akik ismerték, szerették és dolgoztak vele. Én meg hallgatom a róla szóló történeteket, és úgymond járkálok a nyomdokaiban.”

Mesélt a pályájáról, arról, hogy a Kaposvári Egyetemre járt 2003-tól 2006-ig, Babarczy László osztályába: „Akkor indult Kaposvárott a színészképzés. Ez egy nagyon lelkes időszak volt. Mi voltunk az egyetlen színészosztály az egyetemen, így minden figyelem ránk irányult. Jól el is voltunk kényeztetve. Akkor még hároméves volt a képzés, tehát huszonegy évesen ott álltam diplomával a kézben. Mivel fiatalon tapasztaltam meg a kőszínházi rendszert, így hamar fölmerült bennem a továbbtanulás iránti vágy. Többet akartam tudni a színházról. Workshopokra, kurzusokra jártam, majd elkeveredtem Párizsba, ahol rátaláltam Jacques Lecoq Nemzetközi Színházi Iskolájának kétéves képzésére. Beiratkoztam.”

A képzésről így mesélt: „Színházat csinálunk. Színészként, rendezőként, íróként. Ez egy hatvan éve alakuló, alaposan felépített színházi képzés. A Lecoq-módszer abból táplálkozik, ami körülöttünk van, az épített és természetes környezetből, anyagokból, állatokból. Ezek a dolgok ugyanis képtelenek hazudni… A képzés nem kész sablonokat ad át, hanem folyamatosan kérdéseket tesz fel, kutat, kísérletezik. Progresszív iskola, klasszikus műfajokkal.” – folytatta a rendező.

A készülő előadásról is kérezték: „Dósa Mátyás játssza a főszerepet, akivel nagyon izgalmas alkotófolyamatban vagyunk. A közönség egy vadonatúj arcát ismerheti meg. Aki beül az előadásra, különböző találkozásokat láthat majd. Például a két kaposvári fiatal hallgató találkozása olyan nagy színészekkel, mint Radó Denise és Karczag Ferenc. Az én színházi világom találkozik a kőszínházi vonulattal. Én ezeket a találkozásokat nagy élvezettel nézem, és szerintem a nézőknek is örömet okoz majd. Hunyadi Sándor, akinek a szerepét Mátyás játssza, ennek az előadásnak az írója, mesélője. Mivel a nézőknek mesél, így van egy közvetlen kapcsolata a közönséggel. Megosztja velük az ő személyes történetét, annak minden kérdésével, bonyodalmával és szembesüléseivel.” – nyilatkozta Valcz Péter.

Végül arról is mesélt, hogy nemrég asztalosként is végzett: „Ami nagyon fontos, hogy míg édesapám oldaláról a színház, édesanyáméról az erdészet, a fák szeretetét hoztam magammal. Harmincöt éves vagyok. A női gyermekvállalási ösztön férfi megfelelője egyfajta építkezési vágy, hogy létrehozzon valami kézzelfoghatót. Ráadásul az asztalosmunka nagyon jól ellenpontozza a színházat. Lehet egyedül csinálni, nem kell hozzá sok ember, és nem kell sokat beszélni. Ráadásul hiányszakma, és én még soha nem dolgoztam hiányszakmában” – mondta a színész.

Forrás: szoljon.hu