Valló Péter: „Feladatom, hogy felhívjam a figyelmet: mérhetetlen igazságtalanságok zajlanak”
2021. október 10., vasárnap 06:09
Szeptember 26-án mutatta be a Radnóti Színház Shelagh Delaney Egy csepp méz című kultikus darabját, Mészáros Blanka és Kováts Adél főszereplésével.
Az új generációs, korszakváltó mű olyan aktuális témákat dolgoz fel, mint a fiatal nemzedék kilátástalansága és elveszettsége, a társadalmi determináció, a kirekesztés, a szegénység, vagy anti-humanitárius rendszerek. Valló Pétert, a darab rendezőjét kérdezte a Papageno.
A teljes interjú ITT olvasható.
A darab többek között a kilátástalan, kiszámíthatatlan jövőképű fiatal generációra reflektál. A kérdésre, lehet-e itt valamiféle analógia a kortárs fiatalokat tekintve, Valló Péter úgy vélekedett: ” Ezért is vettem elő ezt a darabot. Kísértetiesen hasonló a helyzet itt és most, Magyarországon és világviszonylatban egyaránt. A jelenséggel a gyermekeim és generációjuk által szembesültem. A fiatalok nem látják pontosan, hogy merre visz az útjuk és ezen egy jó egyetem sem segít. Hogyan lesz családom, lakásom, munkám, egzisztenciám, jövőm? Kilátástalan, definiálhatatlan minden jövőre vonatkozó pont, szemben mondjuk saját nemzedékemmel, amely behatárolt, viszonylag biztos mozgástérrel rendelkezett. A kortárs fiatalok elől lényegében „elélték” a lehetőségeket az idősebbek.”
Azt is hozzátette: „Minden elem felsorakozik a darabban, amit ma Magyarországon üldöznek. Léteznek a társadalmon belül olyan csoportok, amelyek a kirekesztettségen belül további kirekesztettséget „élveznek”. Erős átiratokat tettünk Hárs Anna dramaturggal és Tóth Benedek fordítóval. Az eredeti történetben egy fekete, nálunk egy cigány származású fiú a matróz. Egyszerűen azért, hogy a magyar társadalom értse, miről beszélünk, és szerintem érti is. Hiába nagyon tehetséges valaki, ha nem kapja meg a kellő muníciót, nem jut sehova. Ha nincs társadalmi gondoskodás, minden bukik. Büszkén fitogtatjuk itt a 21. században a nagy nyugati civilizációt és a modernséget, miközben például humanitárius tehetséggondozásból a 19. század lepipált minket.”
Valló Péter arról is beszélt, a felesége szociológus, erős hatásokat, inspirációkat kap tőle: „Ő közelről ismeri azt, amiről beszélgetünk. Nekem, mint színházi rendezőnek feladatom, hogy felhívjam a figyelmet: mérhetetlen igazságtalanságok zajlanak a társadalomban. Elmehetnék aktivistának, azonban nem vagyok egy mozgalmár típus. Színházrendezőként így tudok tiltakozni az ellen például, hogy a magyar társadalomban kirekesztenek csoportokat.”