Az Orlai Produkciós Iroda arra kérte fel, hogy Hernádi Judittal dolgozzon együtt. Ennek kapcsán kérdezte Valló Pétert, a Radnóti Színház főrendezőjét Józsa Ágnes az ART7 oldalán. Lapszemle.
A teljes interjú ITT olvasható.
„Hernádi Judit a Párizsi élet című darabban nálam kezdett, még főiskolásként. Azóta töretlen a barátságunk. Volt itt az Orlainál egy nagyon kedves közös munkánk, a Valódi hamisítvány, amit Kern Andrással játszanak. Kovács Krisztina dramaturgom, barátom találta ezt a csodálatos darabot , az Ami világátJuditnak. Ezt már játszották Magyarországon a Budapesti Kamaraszínházban, majd Pécsett, mindkettőben Vári Éva volt a főszereplő. Ebben a darabban az a csodálatos, hogy a főhős egy nagy színésznő, akit a mi esetünkben a történet maga is nagyon közelről érint. Anya-lánya kapcsolat áll a középpontban. A konfliktusok, a kislány és Amy személyén keresztül nemcsak a szeretet birtoklásáért folynak, hanem érintenek művészetfilozófiai konfliktusokat is. A kortárs angol darabokra jellemző, hogy legtöbbjüket hihetetlen mélységgel, bonyolultsággal és lélektani részletességgel írták meg. A világ színházművészete pedig nem okvetlenül errefelé halad. Az ilyen témák kis helyekre szorulnak. Élvezem ezt az utóvédharcot, s mindaddig, amíg ennek van közönsége, amíg erre vannak értő fülek, addig azt gondolom, hogy csinálni kell. Itt lényegében a lelki intelligencia ápolásáról vagy fejlesztéséről van szó. Egy olyan szegmenségről az életnek, ami hogyha teljesen elvész, akkor szegényebb és értéktelenebb lesz az ember, mint amilyen volt” – számolt be Valló Péter.
Az Egy csepp méz bemutatójára is készül, amit szeptember 25-én tartanak a Radnótiban: „A darab tételesen fölsorolja mindazoknak a társadalmi szituációknak a sérültjeit, áldozatait, akiket a többségi társadalom marginalizálni szokott. Erről az esélytelenségről szól a darab. Mi történik veled, ha kiszorultál? (…) Megpróbálom az élet eleven természetét megmutatni, amiben sajnos, egyszerre van jelen a rossz és a jó, a szerethető a szerethetetlennel, a hazugság az igazsággal. Az Egy csepp méz is ilyen.”
A kérdésre, hogyan sikerül az acsarkodó világban szelídnek maradni úgy, hogy közben kimondja a véleményét, a rendező elárulta: „Hosszú a történet, mert az én utam nem tűnt nagyon sikeresnek. De talán ezt én éreztem csak így. Mindig voltak látványosabb és divatosabb vállalások. Valahogy én erre tettem föl az életemet, és most már azt kell látnom, hogy nagyon kevesen futnak az oldalamon. Erre a hosszútávfutásra vagyok, úgy látszik, berendezkedve. Ha az ember már a sokadik méltatlanság túlélésével próbál szembemenni, akkor a hirtelen reakciókat elkerülhetővé teszi. S már el tud magában számolni tízig, hogy ne érezze ezt megalkuvásnak. Én megpróbálok a munkára figyelni. (…) Megpróbálom azt a kevés kis jót, amit az ember meg tud mozgatni, az emberek elé tárni.”