Az LGT legendás tagjának önéletrajzi könyve decemberi megjelenése óta tarol a sikerlistákon. Most írja a második kötetet, amelyet ősszel talán már a kezünkben is tarthatunk. Presser Gábor zeneszerző-énekest, a Vígszínház zenei vezetőjét Koronczay Lilla kérdezte a Nők Lapjában. Lapszemle.

A teljes interjú a Nők Lapja Évszakokban jelent meg.
Nők Lapja Évszakok 2021.03.18 – 54,55,56,57,58,59. oldal

„Eddig csak dalszövegeket írtam, nem sokat, körülbelül százat. De most megszerettem a prózaírást. (…) Korábban több kiadó is megkeresett, hogy írjam meg az önéletrajzomat, és amikor kész lett ez a lemez (Oláh Ibolyával), végre rászántam magam. Nagyon lassan, araszolva írtam, rengeteget rágtam közben a ceruzám végét. (…) Csak gondolkodni kell rajta egy kicsit, és felelevenedik minden. Például az első csehszlovákiai turnénk. Az nagyon élénken él bennem, őrült jó buli volt, rengeteg részlet előbújt írás közben. De ki ne emlékezne, ha olyan dolog történik a koncertjén, mint amilyen velünk 1973 szeptemberében Prágában, ahol a rendezők és a rendőrök hibájából még vér is folyt. Soha nem tudtuk meg, valójában mi történt, és főleg miért, csak most, a könyv írása közben sikerült hozzájutnom huszonhat oldalnyi hivatalos dokumentumhoz, kalandos, majdhogynem rejtélyes úton. Aztán még két koncertet adtunk ott, és hopp, az LGT ki lett tiltva Csehszlovákiából! Persze van, amire csak homályosan emlékszem, de mint tudjuk, az eltelt évekkel a hosszú távú memória csak javul és javul” – fejtette ki Presser Gábor.

Arról szólva, hogy egyszer keserűen azt nyilatkozta, a művészek mindig a tápláléklánc alján helyezkednek el, kifejtette: „A művészek rendkívül kiszolgáltatottak mind anyagilag, mind politikailag. De nem kell azt hinni, hogy ez tisztán kelet-európai jelenség. Amerikában vagy Nyugaton ugyanúgy politikai szempontok alapján is megrágják, mibe tesznek pénzt. A szocializmusban leginkább azért tűrték meg a zenekarokat, mert hamar rájöttek, hogy ennek számukra haszna is van. Jobb, ha a koncerteken van tömeg, mint ha tüntetéseken.”

Kevés rockzenekarnak adatik meg, hogy három generáción át képes lázba hozni a fiatalokat. 1992-ben a Báj-Báj, Loksi koncerten a Nyugati pályaudvaron egy csomó húszéves csápolt: „Ezen mi is meglepődtünk. Meg azon is, amikor 2002-ben az LGT-fesztiválon, amit a Hajógyári-szigeten rendeztünk, tele volt kamaszokkal a fű.”

1978 óta a Vígszínház zenei vezetője, több nagy sikerű musical, többek közt a Képzelt riport…, a Jó estét nyár…, A padlás zeneszerzője, és a nevéhez fűződik A próba című balett is az Operaház megbízásából. Az Electromantic szólólemezén hallható La baletta című dalt a BBC televízió a szignáljává választotta. Őrületes karrier áll mögötte. Ennek kapcsán úgy fogalmazott: „Nem hiszed el, de én ezekért a kisujjamat se mozdítottam. (…) Valóban szerencsés fickó vagyok. Az Omegába benyomott a Misi, a Vígszínházba pedig Marton László hívott 1972-ben, azzal, hogy írjak zenét Déry Tibor Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról című kisregényére. Magamtól eszembe nem jutott volna musicalt írni. Fogalmam sincs, mit tudhatott rólam Marton, talán látta az újságokban, hogy az LGT azon a nyáron részt vett az angliai Lincoln fesztiválon. Mi legalább tudtuk, miről szól egy rockfesztivál, bár az 1969-es altamonti, amelyről Déry írt, sokkal nagyobb és főleg durvább volt. Később az Operaházba Mihály András főigazgató invitált, és kért fel, hogy írjak A próba című baletthez zenét. Gondolhatod, hogy megilletődtem.”

Novemberben volt A padlás 999. előadása, igaz, hogy online: „Szerintem gyönyörű ötlet volt a 999-ediket megünnepelni. És megkértem Rudolf Petit, hogy az ezrediket majd akkor tűzze műsorra, amikor a közönség újra eljöhet a színházba. A padlás ötlete Dusán fejéből pattant ki. Levonultunk egy alkotóházba Zsellyére, komoly késésben voltunk, Zorán már kezdett aggódni, hogy mikor írjuk meg a következő albuma dalait. Megfogadtuk, hogy addig nem jövünk vissza, amíg nem leszünk készen. Ott vette elő Dusán azt a három papírlapot, amelyre felvázolta A padlás szüzséjét. Rögtön megfogott a történet, és ahogy kész lettünk a lemezzel, nekiláttunk a darabnak. Marton meghívta közénk Horváth Péter írót is, és kiderült, egész jó csapat lettünk. A padlásra egyébként a Vígnek csak fillérei voltak. Összehordott deszkákat, régi bútorokat, jelmezeket használtunk, meg amit még találtunk.”

A teljes interjú a Nők Lapja Évszakokban jelent meg.
Nők Lapja Évszakok 2021.03.18 – 54,55,56,57,58,59. oldal