Ma ünnepli 65. születésnapját Szervét Tibor Jászai Mari-díjas színész, színházi rendező, érdemes művész.
Cegléden látta meg a napvilágot 1958. március 1-jén. A budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán doktorált, 1982-ben.
1984-ben felvételt nyert a Színművészeti Főiskola (ma Színház- és Filmművészeti Egyetem) színész szakára, ahol mesterei Kerényi Imre, Huszti Péter és Ruszt József voltak.
1988-ban a Szegedi Nemzeti Színházhoz szerződött, majd 1989-ben egyik alapító tagja volt a Ruszt József vezette Független Színpadnak. 1991–1994 között a Miskolci Nemzeti Színház vezető művészévé vált a sikeres jellemszerepek alakítása során. 1994-ben négy színház hívta Budapestre, végül a Cyrano előadással együtt szerződtette át a Vígszínház, amelynek három évig volt tagja. 1997 és 2014 között a Radnóti Színház színésze, számos művészeti- és közönségdíj kitüntetettje.
A következő színházak előadásaiban játszott még: Karinthy Színház, Budapesti Kamaraszínház, Pinceszínház, Madách Színház, Thália Színház, Rózsavölgyi Szalon, Nemzeti Táncszínház, Centrál Színház, Játékszín. Különböző színházakban rendez. 2014-től a Thália Színház művésze.
“Általában szeretem a színházat, szeretem a bohóckodást és a humor működését. A Tháliában például nagyon élvezem a Bolha a fülbe című produkciónkat. De ugyanígy az erős színdarabokat is. Pár évvel ezelőtt bemutattuk a Virágot Algernonnak című történetet a Játékszínben. Egy sérült fickóról szól, aki egy orvosi kísérlet során eléri az átlagos intelligenciaszintet, sőt később messze meg is haladja. Valamiért megfogott ez a történet, megírtam az én verziómat, aminek az lett a vége, hogy én játszom magát Charlie-t. Azt érzem, hogy a darab olyan érzelmi síkon hat a nézőkre, ahol szerintem nagyon jó hatni a színház által.
Elég sokszor látom megjelenni a túlintellektualizáltságot az előadásokban. Számomra a színház nem okos, hanem szenvedélyes és erotikus műfaj. Ezt ritkán élem át a nézőtéren és azt remélem, hogy az Algernon nézőinek ez sikerül, hiszen a visszajelzések és maga az a tény, hogy már majdnem százszor eljátszottuk- jóllehet nem egy Broadway-vígjáték- ezt igazolják.
A nézők igénylik a katarzisnak ezt a fajta lehetőségét” – vallja Szervét Tibor.
A szerepeit egyedi megoldásokkal és a nézőkre nagy hatással megformáló színész (lásd: a Miskolci Nemzeti Színház és a Radnóti Színház közönségdíjai) az interjúiban nagy szeretettel nyilatkozik a szerepeiről. Ezek közül kiemelhető a Cyrano és a Hamlet címszerepe a Miskolci Nemzeti Színházban; a Radnóti Színházban a száznegyvenszer előadott Ványa bácsi Asztrov-, és a kétszázszor játszott Anconai szerelmesek Tomao szerepe, a IV. Henrik címszerepe, majd a Tóték különös Postása; a Budapesti Kamaraszínház tizenegy éven át játszott Emberbarát előadásának Philip szerepe; valamint a Madách Színházban a Spamalot Arthur királya.
Filmszerepei közül a Valami Amerika Alex Brubeck producere, a Magyar vándor Huba vezére, valamint az Apacsok film Tartótisztje vált a legemlékezetesebbé. Játszott a Csak színház és más semmi című sikeres sorozatban is, valamint olyan új alkotásokban, mint a Nyugati nyaralás, vagy A helység kalapácsa.
Munkásságát 1994-ben Jászai Mari-díjjal jutalmazták, 1997-ben a Színikritikusok Díját, 2011-ben a Magyar Filmkritikusok Díját vehette át. 2010-től Érdemes művész.
Leginkább a „Valami Amerika”-filmekből ismeri a nagyközönség, de már az utolsó résznek is öt éve volt a bemutatója.
“Mostanra érett be a jó karban lévő, hatvanas, vonzó pasi, akinek az arca és tekintete is mesél, és aki ötvenéves koráig küzdött azzal, hogy ki is ő valójában, hiszen – saját elmondása szerint – mindig másoknak akart megfelelni a színházi munkáiban ugyanúgy, mint a magánéletében. Ám ekkor ráébredt, hogy ő maga eddig valahogy kimaradt a játékból, állhatatos önismereti munkája pedig meghozta gyümölcsét. Felszabadultan vall sok interjúban saját gyengeségeiről, útkereséséről, és ez az esendőség igazán szerethetővé teszi” – írja a WMN oldalán Both Gabi.
„Több évtizedet töltöttem azzal, hogy kíméletlen véleményt mondtam mindenről, azzal a szent meggyőződéssel, hogy én annyira okos vagyok, hogy mindenről tudom a frankót, és a világ az így van, meg úgy van. Ám a világot egyrészt nem érdekelte az én véleményem, másrészt jó párszor bebizonyosodott, hogy tévesen, rosszul, igazságtalanul látom a dolgokat. Ezért aztán egy ideje igyekszem a mellékneveket elhagyni. Vagyis nem minősíteni” – mesélte egy hosszú interjúban.
“Természetesen a játékán is nyomot hagyott az elmúlt tizenöt év, amikor nem kibúvókat keresett, hanem önmagán dolgozott. (…) Úgy tűnik, hogy igen kacskaringós úton, de végre révbe ért Szervét Tibor mind a szakmai, mind pedig a magánéletében. Stefanovics Angélával harmóniában élnek, a karantén segítette őket egymáshoz. Azt mondják, akik látták már őket társaságban, hogy jó rájuk nézni, illenek egymáshoz” – teszi hozzá a WMN.
„A belső szabadságnak egyetlen szobája van, amibe sok-sok ajtó nyílik. […] A lényeg az, hogy picit haladd meg azt, amit úgy hívnak, hogy: én. Ez pedig óriási feladat.
(…) Már fiatalon is sokat gondolkodtam arról, honnan tudom megkülönböztetni valamiről, hogy az angyali üdvözlet, vagy ördögi kísértés? (…) De hol az a pont, ahol átfordul? Ebben a meseterápia és a coaching is segíthet. Az akadályelhárítás folyamatának számos módszere van, én ezeket választottam…” – mondta a már említett interjúban Szervét Tibor.
“Egyébként meg van bennem egy alapvető csibész. A joker. A jolly joker. A vidám viccelő, aki boldogan belebújik bármilyen szerepbe. Nem tervezem, hogy elhagyom a színházat, amíg szükség van rám, örömmel játszom” – nyilatkozta Szervét Tibor.
Forrás: WMN, Wikipédia